Vidámpark
Nem csak kasza


Kezdetben vala az Ugatha Christie. A detektívkutyák állkapcsait azután felszabadult kacaj hagyta el, s megalakult a Vidámpark. Vándorverziója, a Vurstli az úszó Sziget egyik meglepetése volt. A változásokon végighúzódó állandó szál (legény): Õz Zsolt, a Vidámpark énekese-szövegese. Íme, õ beszél.

- Az Ugatha Christie reneszánszát éli. Miért is szûnt meg ez a felállás? 
- Azért, mert a gitáros srác nagyon el akart húzni jazz-rock vonalba. Én nem voltam ellene, de másféle zenét akartam csinálni. Meg aztán nem is volt már az a haveri viszony az Ugatha Christie tagjaival. Szóval megcsináltuk a Vidámparkot. Volt, hogy egyszerre két zenekarban játszottam, aztán el kellett dönteni, hogy melyiket viszem tovább, és én a Vidámpark mellett döntöttem. Persze, a két dolog - legalábbis a kezdetekben - nem különbözött annyira. A legtöbb zenét meg szöveget én írom, és nem lettemmás egyik napról a másikra. 
- További változásként olyasmit hallottunk, hogy a Vidámpark következõ albumát már egy világcég fogja kiadni.
- Igen, jövõre jelenik meg, és "Világ, Zene" lesz a címe. Sokkal erõsebb kézzel fogom kezelni a dolgot, az elõzõ albumok esetében is így akartam, de ez különbözõ okokból kifolyólag nem sikerült. Fõleg az én hibáim, az én ámokfutásaim miatt. Mondjuk két hónapig részeg voltam, aztán nem tudtam foglalkozni semmivel, ráhagytam bizonyos emberekre a lemezt. Na, ez most nem lesz így, megpróbálom komolyabban összetartani a produkciót. 
- Ez a nagyobb lemezcég hatása? Van beleszólási joguk a munkátokba?
- Én ódzkodom a multinacionális cégek hazai üzletpolitikájától. Ez úgy van, hogy ezeknek a cégeknek fel kell mutatni egy ilyen feltörekvõ, fiatal magyar zenekart. Nem az eladás miatt, mert ez a zene gyakorlatilag szinte eladhatatlan; mármint a többihez (pl. Hip-Hop Boyz) képest, ez tény. A mi kapcsolatunk ezzel a világcéggel úgy nézne ki, hogy két feltételt adnék: egyrészt semmilyen formában ne szóljanak bele a zenébe, a szövegbe, a szerkesztési elvbe, vagyis semmi zeneibe. Másrészt olyan összeget helyezzenek az asztalra, amibõl az ember három évig nyugodtan tud dolgozni... Ez nem pénzéhség. Az olyan hülye hippi duma, hogy mi nem a pénzért játszunk: ez akkor mûködne, ha senki nem a pénzért csinálná. A plakátos ingyen plakátozna, a koncertszervezõ ingyen szervezné és így tovább. De azt nem lehet, hogy eljön 500 ember, a szervezõ szénné kaszálja magát, a hülye zenekar meg elvbõl nem... Hát a f...omat! Ha van egy produkció, ami nyújt valamit, akkor azt tessék megfizetni. Nem vagyok egy pénzéhes típus, sõt, örülök, ha egy hónapot kievickélek valahogy. 
- Gyakran szerepelsz együtt Kispálékkal. Régi ez az ismeretség?
- Persze. Nem véletlen, hogy én írom a könyvet róluk. '87-ben, az elsõ Kispál koncerten büfés voltam a Szenesben, amikor 16 fizetõ nézõ volt 20 forintos belépõvel. Akkoriban éppen Pécsett tanultam, matek-kémia szakon, kerek két évig. 
- Gyakran játszotok Balaton-számokat is. Le sem tagadhatnád, hogy hatottak rád ezek a zenék. 
- Az úgy van, hogy 83-84-ig nagy csövi voltam - Judas Priest, Beatrice. Akkor a kezembe került egy Európa Kiadó koncertkazetta a Romolj meggel. Hát döbbenetes élmény volt. Nem tudom mihez hasonlítsam: átváltozott a világ - ilyen is van? És akkor beindultam: Balaton, Bizottság (ami nekem kicsit rázós volt), Trabant, Neurotic... Zseniális zenészek, zseniális szövegírók. 
- Ezeknek a zenéknek a varázsa valahol underground-jellegükbõl, tiltottságukból (is) fakadt. Mára a tiltás eltûnt, a ti zenéteket mégis az "alternatív-underground" jelzõvel szokták illetni. Mit jelent ma már ez a kifejezés?
- Igaz, hogy mindent szabad, de most a piaci viszonyok köpnek a levesbe. Úgy van felosztva a média, hogy ilyen zenék nem kerülhetnek bele. Mennek a moslék zenék, azzal van tele a Danubius, Juventus, meg a többi, amivel, s hogy most ilyen a közönség igénye-ízlésszintje, vagy ezt a rádiók gerjesztik... Mindkettõ benne van, úgy fele-fele arányban. Régen más dirigált, most meg - ez hülye demagógiaként hangzik -, a pénz diktál. Pláne hogyha valaki valamennyire tisztességes ebben az ún. rock-szakmában, márpedig ezek a zenekarok azok, tehát mind a Kispál, PUF, Quimby, Sziámi, függetlenül attól, hogy zenei eltérések vannak, meg emberileg nem vagyunk egyformák, tehát valamennyire tényleg komolyan veszik azt, hogy a zenélés nemcsak arra van b...meg, hogy kasza, és akkor menjetek a p...ba szépen haza, és akkor hülyeségeket üvöltözni a mikrofonba, hanem valamit közvetíteni is akar. Nem prófétaság, meg ilyesmi, egyszerûen belõlem ez jön ki. 
JuAn