Vidámpark
Nem csak kasza
Kezdetben vala
az Ugatha Christie. A detektívkutyák állkapcsait azután
felszabadult kacaj hagyta el, s megalakult a Vidámpark. Vándorverziója,
a Vurstli az úszó Sziget egyik meglepetése volt. A
változásokon végighúzódó állandó
szál (legény): Õz Zsolt, a Vidámpark énekese-szövegese.
Íme, õ beszél.
- Az Ugatha Christie reneszánszát
éli. Miért is szûnt meg ez a felállás?
- Azért, mert a gitáros
srác nagyon el akart húzni jazz-rock vonalba. Én nem
voltam ellene, de másféle zenét akartam csinálni.
Meg aztán nem is volt már az a haveri viszony az Ugatha Christie
tagjaival. Szóval megcsináltuk a Vidámparkot. Volt,
hogy egyszerre két zenekarban játszottam, aztán el
kellett dönteni, hogy melyiket viszem tovább, és én
a Vidámpark mellett döntöttem. Persze, a két dolog
- legalábbis a kezdetekben - nem különbözött
annyira. A legtöbb zenét meg szöveget én írom,
és nem lettemmás egyik napról a másikra.
- További változásként
olyasmit hallottunk, hogy a Vidámpark következõ albumát
már egy világcég fogja kiadni.
- Igen, jövõre
jelenik meg, és "Világ, Zene" lesz a címe. Sokkal
erõsebb kézzel fogom kezelni a dolgot, az elõzõ
albumok esetében is így akartam, de ez különbözõ
okokból kifolyólag nem sikerült. Fõleg az én
hibáim, az én ámokfutásaim miatt. Mondjuk két
hónapig részeg voltam, aztán nem tudtam foglalkozni
semmivel, ráhagytam bizonyos emberekre a lemezt. Na, ez most nem
lesz így, megpróbálom komolyabban összetartani
a produkciót.
- Ez a nagyobb lemezcég
hatása? Van beleszólási joguk a munkátokba?
- Én ódzkodom
a multinacionális cégek hazai üzletpolitikájától.
Ez úgy van, hogy ezeknek a cégeknek fel kell mutatni egy
ilyen feltörekvõ, fiatal magyar zenekart. Nem az eladás
miatt, mert ez a zene gyakorlatilag szinte eladhatatlan; mármint
a többihez (pl. Hip-Hop Boyz) képest, ez tény. A mi
kapcsolatunk ezzel a világcéggel úgy nézne
ki, hogy két feltételt adnék: egyrészt semmilyen
formában ne szóljanak bele a zenébe, a szövegbe,
a szerkesztési elvbe, vagyis semmi zeneibe. Másrészt
olyan összeget helyezzenek az asztalra, amibõl az ember három
évig nyugodtan tud dolgozni... Ez nem pénzéhség.
Az olyan hülye hippi duma, hogy mi nem a pénzért játszunk:
ez akkor mûködne, ha senki nem a pénzért csinálná.
A plakátos ingyen plakátozna, a koncertszervezõ ingyen
szervezné és így tovább. De azt nem lehet,
hogy eljön 500 ember, a szervezõ szénné kaszálja
magát, a hülye zenekar meg elvbõl nem... Hát
a f...omat! Ha van egy produkció, ami nyújt valamit, akkor
azt tessék megfizetni. Nem vagyok egy pénzéhes típus,
sõt, örülök, ha egy hónapot kievickélek
valahogy.
- Gyakran szerepelsz együtt
Kispálékkal. Régi ez az ismeretség?
- Persze. Nem véletlen,
hogy én írom a könyvet róluk. '87-ben, az elsõ
Kispál koncerten büfés voltam a Szenesben, amikor 16
fizetõ nézõ volt 20 forintos belépõvel.
Akkoriban éppen Pécsett tanultam, matek-kémia szakon,
kerek két évig.
- Gyakran játszotok
Balaton-számokat is. Le sem tagadhatnád, hogy hatottak rád
ezek a zenék.
- Az úgy van, hogy
83-84-ig nagy csövi voltam - Judas Priest, Beatrice. Akkor a kezembe
került egy Európa Kiadó koncertkazetta a Romolj meggel.
Hát döbbenetes élmény volt. Nem tudom mihez hasonlítsam:
átváltozott a világ - ilyen is van? És akkor
beindultam: Balaton, Bizottság (ami nekem kicsit rázós
volt), Trabant, Neurotic... Zseniális zenészek, zseniális
szövegírók.
- Ezeknek a zenéknek
a varázsa valahol underground-jellegükbõl, tiltottságukból
(is) fakadt. Mára a tiltás eltûnt, a ti zenéteket
mégis az "alternatív-underground" jelzõvel szokták
illetni. Mit jelent ma már ez a kifejezés?
- Igaz, hogy mindent szabad,
de most a piaci viszonyok köpnek a levesbe. Úgy van felosztva
a média, hogy ilyen zenék nem kerülhetnek bele. Mennek
a moslék zenék, azzal van tele a Danubius, Juventus, meg
a többi, amivel, s hogy most ilyen a közönség igénye-ízlésszintje,
vagy ezt a rádiók gerjesztik... Mindkettõ benne van,
úgy fele-fele arányban. Régen más dirigált,
most meg - ez hülye demagógiaként hangzik -, a pénz
diktál. Pláne hogyha valaki valamennyire tisztességes
ebben az ún. rock-szakmában, márpedig ezek a zenekarok
azok, tehát mind a Kispál, PUF, Quimby, Sziámi, függetlenül
attól, hogy zenei eltérések vannak, meg emberileg
nem vagyunk egyformák, tehát valamennyire tényleg
komolyan veszik azt, hogy a zenélés nemcsak arra van b...meg,
hogy kasza, és akkor menjetek a p...ba szépen haza, és
akkor hülyeségeket üvöltözni a mikrofonba, hanem
valamit közvetíteni is akar. Nem prófétaság,
meg ilyesmi, egyszerûen belõlem ez jön ki.
JuAn
|