Nyomor, nõk, nyugi...
Õz Zsolt, Szalay Péter - Vidámpark


Õz Zsolt és Szalay Péter kedvenc Vidámparkunk alapítói. Ebbõl az alkalomból kínosabb kérdéseket feszegetünk, majd szóba kerül egy prágai út zokniban, s végül kiderül, hogy a Vidámpark tulajdonképpen három zenekar. 

-A családnak, neveltetésnek, környezetnek mekkora szerepe van a Vidámparkban?
Õz Zsolt: - Az a környezet, amelyben felnõttem, inkább ingerszegény volt, mint ingeradó. De nem akarom ezt részletezni, egyrészt, mert magánügynek tartom, másrészt meg úgy gondolom, hogy a végeredmény fontosabb. Nagyon kedvelem a szüleimet, jól elvagyok velük, de a korkülönbség - anyám negyvennégy éves volt, amikor engem szült - és egyáltalán, a csepeli viszonyok miatt is egészen más forrásokból jutottunk a zenénket meghatározó élményekhez. Nem volt valami halál nyugodt környezet, ez nyilván kiderül. Aki egy kényelmes rózsadombi villában nõ fel, és nem egy ilyen csepeli egyszobás lakásban, aki nem azokba a kocsmákba jár, az másféle szövegeket fog írni; de ha valakiben van egy kevéske erõ, az képes olyan produkciót létrehozni, mégha egy pöcegödörben élt is, hogy hasson és üssön. 
- Volt az életetekben olyan pillanat, amikor bizonyossá vált, hogy ezt kell csinálnotok?
Õz Zsolt: - Konkrét pillanat, isteni szikra nem, inkább egy folyamat. Talán az az idõszak lehetett döntõ, amikor a pécsi fõiskolára jártam. '87-88 körül hatalmas pezsgés volt ott, egyszer aztán a Kispálék mellé kerültem egy szál gitárral, és meglepõ sikert értem el. Akkor gondoltam, hogy elkezdek zenélni. Csináltam egy zenekart, aztán csináltam még egyet, és az lett a vége, hogy a matek-kémia szak elsikkadt, és lett helyette az Ugatha Christie. 
Szalay Péter: - Pillanat nem, inkább csak egy késztetés tizenhárom éves korom körül, amikor elõször fogtam gitárt a kezembe. Kisiskolás koromtól nagyon érdekelt a zene, és mániákusan tudtam rajongani egy-egy zenekarért. A középiskolában mûködött egy zenekar, de igazán az volt a döntõ, amikor tizenhét évesen találkoztam az Õzzel. 
- Mire õ elhúzott Pécsre. Azalatt mit csináltál? 
Szalay Péter: Dolgoztam. És tartottuk a kapcsolatot, Zsolt mindig beszámolt az új kalandokról meg az új számokról. De az elsõ valóban fontos mozzanat az volt, amikor megcsináltuk az Aszkéta Zenei Testvériség nevû zenekart. 
- Errõl nem hallottam.
Szalay Péter: - '88-89 táján mûködött, aztán széthullott, illetve kiszállt a nagy része, majd újjáalakult Ugatha Christie néven... 
Õz Zsolt: - ...amelyben nem akartam részt venni, elég gennyes dolgok történtek...
Szalay Péter: - Arról volt szó, hogy mi ketten csinálunk zenét... 
Õz Zsolt: - ...és akkor én odamentem koncertszervezõnek, és ottragadtam mint énekes.
- Ami ugye azt jelenti, hogy kicsesztél a Péterrel? 
Õz Zsolt: - Azt.
Szalay Péter: - Cserbenhagyás. 
Õz Zsolt: - Az Ugatha Christie '89-ben érettebb produkció volt, mint amit én akkor csinálni tudtam volna a Petivel. Adott volt egy jó ritmusszekció, csak be kellett szállni, és tõlem nem volt idegen az a zene, sõt. Soha nem tudtam velük úgy kijönni, mint vele, viszont a zenekar ment, mûködött, és ez összekovácsolja az embereket egy ideig. Két év telt el így, aztán a Péter talált egy normális dobost (Keleti Tamás, aki most a Publo Hunnyban van), s én az Ugatha Christie mellett velük is játszani kezdtem, elõbb csak ritmusgitározni, majd énekelni. '90-ben én voltam az énekese mindkét zenekarnak, aztán dönteni kellett; cseszegettek is, és nem is lehetett együtt csinálni, egy énekhang egy zenekarhoz tartozik. '91-ben bejelentettem a kilépésemet az Ugatha Christie-bõl, az emberekben is jobban bíztam, és a Vidámpark zenéjét is ígéretesebbnek éreztem. 
- Mit jelentett, hogy ígéretesebbnek? 
Õz Zsolt: - Az Ugatha Christie kezdett átmenni a hetvenes évek dzsesszrockjába, tütüdüdüm, tütüdüdüm, brrrrrr, na ez. Én ezt modorosnak találtam. A Vidámpark akkor egy félkész produkcióval ment stúdióba, kaptunk egy kis pénzt, nagyon gyorsan el kellett költeni, nehogy meggondolja magát, aki adta. Bevonultunk harminchat félkész perccel, volt, amit ott írtunk meg, de én több bájt éreztem benne, számomra több volt ebben a spiritusz, az atmoszféra, mint az Ugatha Christie-ben. 
- Jól van, beszélgessünk ilyen bájosabb dolgokról. '91-ben, amikor az Ugatha Christie Hollandiába utazott, neked elég volt húsz perc, és totál kiütve kiterültél egy árokparton. A miként élni és a miként zenélni mennyire kell hogy összetartozzon? És mennyire részük a pia? 
Õz Zsolt: - Részemrõl biztos. Egy két-háromnapos ámokfutás után egészen másként látja az ember a világot, mint amikor három napig nem ivott. A Vidámpark egyik része arról a nyomorról szól, ami körülvesz, a másik meg a nõkrõl, a nyugiról, a szép pillanatokról, így élünk, és akkor sikerülnek jól a számaink, ha ez a két dolog bennük van. 
- A Péter kelet-európai csavargásokat emlegetett a Cracowia Express címû kazettátok háttereként. Ezekbõl mit sikerült meríteni?
Õz Zsolt: - Nem voltam én egy akkora turista, hogy minden évben kimenjek, pénzem se lett volna rá, de én Kelet-Európa mániás voltam, nekem ez egy kurvára izgalmas régió volt, s az a pár NDK-s, cseh és lengyel út iszonyú erõs hatással volt rám, egy életre berögzült.
- Mondj egyet! 
Õz Zsolt: - Rolling Stones-koncert Prágában. Este tizenegykor indult volna a vonat, csak hat órát késett. Be volt táblázva három üveg Éva vermouth, szépen elfogyasztottam, majd gondoltam, kivárom az indulást a másik vágányon veszteglõ nyíregyházi gyorson. Levettem a cipõmet, úriemberként viselkedtem, úgy aludtam el. Aztán amikor keltettek, hogy indul a vonat, leugrottam, és néztem, hogy ott állok egy szál zokniban, hazamenni nem volt idõ, bár másik cipõm se lett volna, mindegy. Kimentem rövidnagrágban s egy szál zokniban Prágába, csak elõtte még betértem a Nyugati ABC-jébe. Békésen bejelentettem, hogy lopni jöttem, vigyorogtak rajta, én meg elhoztam fél liter rumot. Aztán a Vencel-téren a Sípos haveromtól kölcsönkértem kétszáz koronát. 
- Van egy CD-tek, van két kazettátok, odavan értetek az ifjúság. Mennyi pénzt lehet ezzel keresni egy hónapban? 
Õz Zsolt: - Semennyit. 
- Úgy effektíve?
Szalay Péter: - Hát valamennyit azért lehet. A legtöbb, amennyit egy hónapban keresni lehet, az húszezer. Az nagyon sok. 
- Mennyit kell rákölteni?
Szalay Péter: - Azt kell rákölteni, ami fogyóeszköz. Húr. Ahhoz nagyon sok pénz kéne, hogy úgy szóljon, ahogy szeretnénk. 
- Nektek mitek van? 
Szalay Péter: - Egy gitár- és egy basszuserõsítõ, hangszerek, dobfelszerelés. Kéne még egy gitárerõsítõ, mert nekem nincs. Közös helyen próbálunk más zenekarokkal, összedobjuk, amit lehet. 
- Mit jelent, hogy Vidámpark?
Szalay Péter: - Már forgalomban volt az elsõ kazettánk, amikor az Õszi sanzonban felfedeztem azt a sort, hogy "Vidáman mennek a parkban a tankok". Nem hinném, hogy ebbõl ered a nevünk, de szerintem jól fedi. Egy csomó szomorúságot és vidámságot takar. 
- Számoltok ezzel a kettõsséggel, amikor a számokat írjátok?
Õz Zsolt: - Ezt így nem mondanám, talán csak tudat alatt mozgolódik. A Peti sem úgy írja a számokat, hogy... 
Szalay Péter: - Szerintem számoltunk. Biztos, hogy nem beszéltük meg, de amikor a Karnevált csináltuk, tetten érhetõ volt ez a hangulat. 
- Jó zenekar a Vidámpark? 
Õz Zsolt: - Most már igen. Most már összeérett, és a színpadról is lejön, ami azelõtt nem jött le. Korábban nem volt állandó felállás, hol ez lépett ki, hol az lépett ki, volt, hogy big banddel játszottunk, nem volt a közönségnek kialakult képe a zenekarról. A mûsor sem volt igazán ütõs, nem is szólt jól. 
-Egy koncertnek és egy lemeznek azonos hatást kell kiváltania? 
Õz Zsolt: - Nem tudom... Végülis azt kéne. Igen. 
- Mi ez a hatás? Mit kell éreznie egy tizenhét éves lánynak, ha elõször hall titeket? 
(Kínos szünet.) 
Szalay Péter: - Ellenállhatatlan vágyat, hogy megvásároljon egy kazettát. 
Õz Zsolt: - Koncerten azt szeretem, ha élet van, aminek persze nem azt kell jelentenie, hogy tökrészegen leesek a színpadról, vagy a mikrofonállványba kapaszkodom, mint jópárszor, de egy koncertnek igenis elementárisnak kell lennie, erre van szükség ahhoz, hogy egy lassúbb pillanatban elszállhasson az ember.
- Úgy durván nyolc hónapon belül jelent meg a Tíz új sláger és a Cracowia Express. Tisztába kéne raknunk, hogy mikor születtek ezek a lemezek; most valójában melyik vagytok ti? 
Szalay Péter: - A Tíz új sláger már '94-ben elkészült, aztán egy évig ment a szarakodás a kiadása körül, ezért jött ki csak '95 végén. A Cracowiát most nyáron vettük fel, így a két lemez születése között két év telt el, ami teljesen normális idõ egy zenekar életében.
Õz Zsolt: - Alapvetõen különbözõ anyagokról van szó, nem is tudom összehasonlítani õket úgy istenigazából. Jött egy új gitáros, az András, neki elég nagy szerepe van a Cracowia hangzásában, másrészt a Tíz új slágert rosszabb stúdióban vettük fel, és nem is volt egy megszerkesztett lemez. A Cracowia jóval egységesebb. 
- Mennyit lehet egy ilyen lemezbõl eladni? 
Õz Zsolt: - Keveset, nagyon keveset. Aki el tud adni két-háromezret, az már nagyon nagy sztár a független keretben. Majd meglátjuk. A koncertek látogatottságából úgy tûnik, most kezdi kifutni magát a zenekar. 
- Az jó. És hogyan tovább? 
Szalay Péter: - Már készül az új lemez.
Õz Zsolt: - Van egy szponzor-ajánlatunk, ami fedezné a stúdióköltségeket. Tavaszra fel kéne venni, és akkor nyáron megjelenhetne a Szigetre. 
- Tényleg, a Sziget. Az mért volt, hogy Vidámparkként és Vurstliként is felléptetek? 
Õz Zsolt: - Elég komoly viták voltak a zenekarban. Ahogy az a harminc felé közelítõ embereknél lenni szokott, különféle elképzeléseink vannak a zenérõl. És hát úgy döntöttünk, hogy inkább különválasztjuk ezeket, mint hogy semlegesítsék egymást, így aztán háromféle produkció született. A Péteré a technóetnó felé mozduló, instrumentális Vurstli, ami valójában a Vidámpark nélkülem, a másik a Vidámpark, a maga kialakult stílusával, és én még tervezek egy harmadikat is, ami még melankólikusabb, beleférhet egy lánykórus, zongora, cselló és más finomságok, teljesen akusztikus. Persze mindhárom produkció nyitott, szabad az átjárás, ha valamelyikünknek kedve van. Szóval mindenki lerendezhette a maga kis "hasfájását", feloldódtak a feszültségek, ezektõl a külön produkcióktól valójában erõsödött a zenekar. 
Marton László Távolodó