Nyomor, nõk, nyugi...
Õz Zsolt, Szalay Péter
- Vidámpark
Õz Zsolt
és Szalay Péter kedvenc Vidámparkunk alapítói.
Ebbõl az alkalomból kínosabb kérdéseket
feszegetünk, majd szóba kerül egy prágai út
zokniban, s végül kiderül, hogy a Vidámpark tulajdonképpen
három zenekar.
-A családnak, neveltetésnek,
környezetnek mekkora szerepe van a Vidámparkban?
Õz Zsolt: - Az
a környezet, amelyben felnõttem, inkább ingerszegény
volt, mint ingeradó. De nem akarom ezt részletezni, egyrészt,
mert magánügynek tartom, másrészt meg úgy
gondolom, hogy a végeredmény fontosabb. Nagyon kedvelem a
szüleimet, jól elvagyok velük, de a korkülönbség
- anyám negyvennégy éves volt, amikor engem szült
- és egyáltalán, a csepeli viszonyok miatt is egészen
más forrásokból jutottunk a zenénket meghatározó
élményekhez. Nem volt valami halál nyugodt környezet,
ez nyilván kiderül. Aki egy kényelmes rózsadombi
villában nõ fel, és nem egy ilyen csepeli egyszobás
lakásban, aki nem azokba a kocsmákba jár, az másféle
szövegeket fog írni; de ha valakiben van egy kevéske
erõ, az képes olyan produkciót létrehozni,
mégha egy pöcegödörben élt is, hogy hasson
és üssön.
- Volt az életetekben
olyan pillanat, amikor bizonyossá vált, hogy ezt kell csinálnotok?
Õz Zsolt: - Konkrét
pillanat, isteni szikra nem, inkább egy folyamat. Talán az
az idõszak lehetett döntõ, amikor a pécsi fõiskolára
jártam. '87-88 körül hatalmas pezsgés volt ott,
egyszer aztán a Kispálék mellé kerültem
egy szál gitárral, és meglepõ sikert értem
el. Akkor gondoltam, hogy elkezdek zenélni. Csináltam egy
zenekart, aztán csináltam még egyet, és az
lett a vége, hogy a matek-kémia szak elsikkadt, és
lett helyette az Ugatha Christie.
Szalay Péter: - Pillanat
nem, inkább csak egy késztetés tizenhárom éves
korom körül, amikor elõször fogtam gitárt
a kezembe. Kisiskolás koromtól nagyon érdekelt a zene,
és mániákusan tudtam rajongani egy-egy zenekarért.
A középiskolában mûködött egy zenekar,
de igazán az volt a döntõ, amikor tizenhét évesen
találkoztam az Õzzel.
- Mire õ elhúzott
Pécsre. Azalatt mit csináltál?
Szalay Péter:
Dolgoztam.
És tartottuk a kapcsolatot, Zsolt mindig beszámolt az új
kalandokról meg az új számokról. De az elsõ
valóban fontos mozzanat az volt, amikor megcsináltuk az Aszkéta
Zenei Testvériség nevû zenekart.
- Errõl nem hallottam.
Szalay Péter: - '88-89
táján mûködött, aztán széthullott,
illetve kiszállt a nagy része, majd újjáalakult
Ugatha Christie néven...
Õz Zsolt: - ...amelyben
nem akartam részt venni, elég gennyes dolgok történtek...
Szalay Péter: - Arról
volt szó, hogy mi ketten csinálunk zenét...
Õz Zsolt: - ...és
akkor én odamentem koncertszervezõnek, és ottragadtam
mint énekes.
- Ami ugye azt jelenti, hogy
kicsesztél a Péterrel?
Õz Zsolt: - Azt.
Szalay Péter: - Cserbenhagyás.
Õz Zsolt: - Az
Ugatha Christie '89-ben érettebb produkció volt, mint amit
én akkor csinálni tudtam volna a Petivel. Adott volt egy
jó ritmusszekció, csak be kellett szállni, és
tõlem nem volt idegen az a zene, sõt. Soha nem tudtam velük
úgy kijönni, mint vele, viszont a zenekar ment, mûködött,
és ez összekovácsolja az embereket egy ideig. Két
év telt el így, aztán a Péter talált
egy normális dobost (Keleti Tamás, aki most a Publo Hunnyban
van), s én az Ugatha Christie mellett velük is játszani
kezdtem, elõbb csak ritmusgitározni, majd énekelni.
'90-ben én voltam az énekese mindkét zenekarnak, aztán
dönteni kellett; cseszegettek is, és nem is lehetett együtt
csinálni, egy énekhang egy zenekarhoz tartozik. '91-ben bejelentettem
a kilépésemet az Ugatha Christie-bõl, az emberekben
is jobban bíztam, és a Vidámpark zenéjét
is ígéretesebbnek éreztem.
- Mit jelentett, hogy ígéretesebbnek?
Õz Zsolt: - Az
Ugatha Christie kezdett átmenni a hetvenes évek dzsesszrockjába,
tütüdüdüm, tütüdüdüm, brrrrrr,
na ez. Én ezt modorosnak találtam. A Vidámpark akkor
egy félkész produkcióval ment stúdióba,
kaptunk egy kis pénzt, nagyon gyorsan el kellett költeni, nehogy
meggondolja magát, aki adta. Bevonultunk harminchat félkész
perccel, volt, amit ott írtunk meg, de én több bájt
éreztem benne, számomra több volt ebben a spiritusz,
az atmoszféra, mint az Ugatha Christie-ben.
- Jól van, beszélgessünk
ilyen bájosabb dolgokról. '91-ben, amikor az Ugatha Christie
Hollandiába utazott, neked elég volt húsz perc, és
totál kiütve kiterültél egy árokparton.
A miként élni és a miként zenélni mennyire
kell hogy összetartozzon? És mennyire részük a
pia?
Õz Zsolt: -
Részemrõl biztos. Egy két-háromnapos
ámokfutás után egészen másként
látja az ember a világot, mint amikor három napig
nem ivott. A Vidámpark egyik része arról a nyomorról
szól, ami körülvesz, a másik meg a nõkrõl,
a nyugiról, a szép pillanatokról, így élünk,
és akkor sikerülnek jól a számaink, ha ez a két
dolog bennük van.
- A Péter kelet-európai
csavargásokat emlegetett a Cracowia Express címû kazettátok
háttereként. Ezekbõl mit sikerült meríteni?
Õz Zsolt: - Nem
voltam én egy akkora turista, hogy minden évben kimenjek,
pénzem se lett volna rá, de én Kelet-Európa
mániás voltam, nekem ez egy kurvára izgalmas régió
volt, s az a pár NDK-s, cseh és lengyel út iszonyú
erõs hatással volt rám, egy életre berögzült.
- Mondj egyet!
Õz Zsolt: - Rolling
Stones-koncert Prágában. Este tizenegykor indult volna a
vonat, csak hat órát késett. Be volt táblázva
három üveg Éva vermouth, szépen elfogyasztottam,
majd gondoltam, kivárom az indulást a másik vágányon
veszteglõ nyíregyházi gyorson. Levettem a cipõmet,
úriemberként viselkedtem, úgy aludtam el. Aztán
amikor keltettek, hogy indul a vonat, leugrottam, és néztem,
hogy ott állok egy szál zokniban, hazamenni nem volt idõ,
bár másik cipõm se lett volna, mindegy. Kimentem rövidnagrágban
s egy szál zokniban Prágába, csak elõtte még
betértem a Nyugati ABC-jébe. Békésen bejelentettem,
hogy lopni jöttem, vigyorogtak rajta, én meg elhoztam fél
liter rumot. Aztán a Vencel-téren a Sípos haveromtól
kölcsönkértem kétszáz koronát.
- Van egy CD-tek, van két
kazettátok, odavan értetek az ifjúság. Mennyi
pénzt lehet ezzel keresni egy hónapban?
Õz Zsolt: -
Semennyit.
- Úgy effektíve?
Szalay Péter: - Hát
valamennyit azért lehet. A legtöbb, amennyit egy hónapban
keresni lehet, az húszezer. Az nagyon sok.
- Mennyit kell rákölteni?
Szalay Péter: - Azt
kell rákölteni, ami fogyóeszköz. Húr. Ahhoz
nagyon sok pénz kéne, hogy úgy szóljon, ahogy
szeretnénk.
- Nektek mitek van?
Szalay Péter: - Egy
gitár- és egy basszuserõsítõ, hangszerek,
dobfelszerelés. Kéne még egy gitárerõsítõ,
mert nekem nincs. Közös helyen próbálunk más
zenekarokkal, összedobjuk, amit lehet.
- Mit jelent, hogy Vidámpark?
Szalay Péter: - Már
forgalomban volt az elsõ kazettánk, amikor az Õszi
sanzonban felfedeztem azt a sort, hogy "Vidáman mennek a parkban
a tankok". Nem hinném, hogy ebbõl ered a nevünk, de
szerintem jól fedi. Egy csomó szomorúságot
és vidámságot takar.
- Számoltok ezzel
a kettõsséggel, amikor a számokat írjátok?
Õz Zsolt: - Ezt
így nem mondanám, talán csak tudat alatt mozgolódik.
A Peti sem úgy írja a számokat, hogy...
Szalay Péter: - Szerintem
számoltunk. Biztos, hogy nem beszéltük meg, de amikor
a Karnevált csináltuk, tetten érhetõ volt ez
a hangulat.
- Jó zenekar a Vidámpark?
Õz Zsolt: - Most
már igen. Most már összeérett, és a színpadról
is lejön, ami azelõtt nem jött le. Korábban nem
volt állandó felállás, hol ez lépett
ki, hol az lépett ki, volt, hogy big banddel játszottunk,
nem volt a közönségnek kialakult képe a zenekarról.
A mûsor sem volt igazán ütõs, nem is szólt
jól.
-Egy koncertnek és
egy lemeznek azonos hatást kell kiváltania?
Õz Zsolt: - Nem
tudom... Végülis azt kéne. Igen.
- Mi ez a hatás? Mit
kell éreznie egy tizenhét éves lánynak, ha
elõször hall titeket?
(Kínos szünet.)
Szalay Péter: - Ellenállhatatlan
vágyat, hogy megvásároljon egy kazettát.
Õz Zsolt: - Koncerten
azt szeretem, ha élet van, aminek persze nem azt kell jelentenie,
hogy tökrészegen leesek a színpadról, vagy a
mikrofonállványba kapaszkodom, mint jópárszor,
de
egy koncertnek igenis elementárisnak kell lennie, erre van szükség
ahhoz, hogy egy lassúbb pillanatban elszállhasson az ember.
- Úgy durván
nyolc hónapon belül jelent meg a Tíz új sláger
és a Cracowia Express. Tisztába kéne raknunk, hogy
mikor születtek ezek a lemezek; most valójában melyik
vagytok ti?
Szalay Péter: -
A Tíz új sláger már '94-ben elkészült,
aztán egy évig ment a szarakodás a kiadása
körül, ezért jött ki csak '95 végén.
A Cracowiát most nyáron vettük fel, így a két
lemez születése között két év telt
el, ami teljesen normális idõ egy zenekar életében.
Õz Zsolt: - Alapvetõen
különbözõ anyagokról van szó, nem is
tudom összehasonlítani õket úgy istenigazából.
Jött egy új gitáros, az András, neki elég
nagy szerepe van a Cracowia hangzásában, másrészt
a Tíz új slágert rosszabb stúdióban
vettük fel, és nem is volt egy megszerkesztett lemez. A Cracowia
jóval egységesebb.
- Mennyit lehet egy ilyen
lemezbõl eladni?
Õz Zsolt: - Keveset,
nagyon keveset. Aki el tud adni két-háromezret, az már
nagyon nagy sztár a független keretben. Majd meglátjuk.
A koncertek látogatottságából úgy tûnik,
most kezdi kifutni magát a zenekar.
- Az jó. És
hogyan tovább?
Szalay Péter: - Már
készül az új lemez.
Õz Zsolt: - Van
egy szponzor-ajánlatunk, ami fedezné a stúdióköltségeket.
Tavaszra fel kéne venni, és akkor nyáron megjelenhetne
a Szigetre.
- Tényleg, a Sziget.
Az mért volt, hogy Vidámparkként és Vurstliként
is felléptetek?
Õz Zsolt: - Elég
komoly viták voltak a zenekarban. Ahogy az a harminc felé
közelítõ embereknél lenni szokott, különféle
elképzeléseink vannak a zenérõl. És
hát úgy döntöttünk, hogy inkább különválasztjuk
ezeket, mint hogy semlegesítsék egymást, így
aztán háromféle produkció született. A
Péteré a technóetnó felé mozduló,
instrumentális Vurstli, ami valójában a Vidámpark
nélkülem, a másik a Vidámpark, a maga kialakult
stílusával, és én még tervezek egy harmadikat
is, ami még melankólikusabb, beleférhet egy lánykórus,
zongora, cselló és más finomságok, teljesen
akusztikus. Persze mindhárom produkció nyitott, szabad az
átjárás, ha valamelyikünknek kedve van. Szóval
mindenki lerendezhette a maga kis "hasfájását", feloldódtak
a feszültségek, ezektõl a külön produkcióktól
valójában erõsödött a zenekar.
Marton László Távolodó
|