Egyidejûek lehetünk-e önmagunkkal? 


"…ez egy törékeny valami, pedig dehogy…" 

A vonat robog, átmegy az életen. Lengyel rögvalóság - kocsma, tempó -, a mi kis közép-európai valóságunk szólal meg a Vidámpark együttes új albumán, Õz Zsolt történetmesélõs, "novellista líra" modorában. 
A Bahia kiadásában megjelent Cracowia Express a 90-es évek (közepének :-P) meghatározó albuma - dõl hátra a kritikus. Megin' millen okos voltam. 15 szám, 15 új sláger: lehet ilyen tárgyilagosan fogalmazni, csak nem érdemes, mert a megannyi zenei ötlet és a versekbõl kivigyorgó költõ játszani is enged. 
A vonatok indulási tábláján vágányokként feltüntetett számcímek egy-egy életutat is jelenthetnének, ha nem sugárzódna át az erõs kompozíciós rend. A két oldal - érkezési oldal nincs, innen mindenki csak elmegy? - számai sz(er)inte(m) párba állíthatók - Angyalok jönnek; Hölgyválasz; Tejfog; Bújocska; Keresd, keresd; Mi van?; Körbe-körbe; 1 péntek este -, csak a tizenöt az páratlan szám. :-) 
Sajnos a Karnevál címû lemezükkel ellentétben - melynek intrója elsõként állított emléket a magyar költészetben a "püffedtarcú, bálnatestû nõknek" -, itt nem hangzik el a borítóban található hosszas bevezetõ, pedig a meditatív próza mesterien foglalja össze a dalok mondanivalóját. Csak nem mindenhol értem a motívokat. Viszont az "angyali" zene felüdít, átsegít az önironikus/ melanchonikus sorokon: "a szerelem szép (ugye) / a képen…". Nastassja Kinski a tavalyi Tíz új sláger óta ott álldogál a peronon - meg persze '87 óta, csak az expressz mindig késik, mint az érintés -, de a számvégi iszonyatos durvulás ügyeskén ellenpontozza az elérzékenyülést. Tuti koncertnóta. 
A Világhamvasztó bolygóitól a macskák tejfogáig ívelõ evolúció nekem a Kispál és a Borz UFOját idézi (hogy eljussunk a csúcsragadozókig is): "találtam valamit, magamhoz egy kulcsot." Nem is értem, hogyan maradhatott ki a Vidámpark a "hazudós zenekarok" turnéjából. A Sötét alak depresszív szocreálja után a Keresd, keresd megint magára hagyja a mikrofonával tangózó, fel-feljajduló bárénekest, s a tánctér vad pörgésére fókuszál. 1992-ben az elõdzenekar Ugatha Christie tagjai azt nyilatkozták, dzsesszes rockzenéjük mûfaja "folk disco", ezért mulattató volt látni, ahogy a "ha egyszer nem jó, kétszer kell hogy szeresd"-et dúdoló Bahia-generáció riadtan hátrahúzódni kényszerült a pogózó punkerek miatt a Szigeten. Minden egyformán tánczene? 
A Körbe-körbe "hogy ment el az idõ? és most hogyan / tovább? / vagy inkább minek, vagy kivel és fõleg, / fõleg hová?" kérdéseit látszólag maradéktalanul megválaszolja a versfüzér közepén álló címadó dal, de a kiharapott száj, a kibomlott haj és a (kihányt) ánizsvodka valami tompa fájás-zsibbadást hagy maga után, ott belül (és rossz szájízt). Az extázist követõ egyedüllét hiánya még kiáltóbb. "Jön […] a magány és elintéz mindent." Erre csak inni lehet. Morcosan, módszeresen. De ne kötekedjünk a tözsvendégekkel, a Mackóbár medvéknek rendszeresített resti! Ide a legvadabb pasztellszínek is csak csoportosan mernek lejárni garázdálkodni. Szerencsére a Hölgyválasz háttérzaja máris egy leánykollégium boros-bambis táncmulatságának forgatagába vezet (képzelem én), ahol a "hételemis paraszt" éppúgy kelendõ, mint Rambó - ha más nem, videóról. Programnak pogrom? Ez az elcsépelt szójáték az egyetlen, amibe bele tudok kötni.
A Bújocska komplex idõproblematikájához társuló lötyögõs, "tingli-tangli" dallam az Olcsó himnuszban az infantilizmusig - vagy az a szó az imbecil? :-D - csúszik el, de azért "néha jól jön egy kis szentimentalizmus". Szerencsére a szíveknek meghasadása (umm, TTK-sok, legyen maghasadása :-P) elõtt Õz "Piaf" Zsolt búgó hangja figyelmeztet: itten távolságot köll tartani. Vagy nem is: inkább összesimulni. De nem összekapaszkodni, tudjuk meg az 1 péntek estébõl, mely a Háztartási szörnyhöz hasonlóan a kiüresedett párkapcsolatok precíz képét festi (de ezt úgyis kihúzza az olvasószerkesztõ). A "frájdéj fíling" megfogalmazásában csak a Moby Dick dallaszos Péntek esti láza veheti fel vele a versenyt. 
A vonatok összevissza járnak, mindenki sóvárogva fürkészi a jövõt. Pedig nem jön a távollevõ. "Most mi van?"