Egyidejûek lehetünk-e
önmagunkkal?
"…ez egy törékeny
valami, pedig dehogy…"
A vonat robog, átmegy
az életen. Lengyel rögvalóság - kocsma, tempó
-, a mi kis közép-európai valóságunk szólal
meg a Vidámpark együttes új albumán, Õz
Zsolt történetmesélõs, "novellista líra"
modorában.
A Bahia kiadásában
megjelent Cracowia Express a 90-es évek (közepének
:-P) meghatározó albuma - dõl hátra a kritikus.
Megin' millen okos voltam. 15 szám, 15 új sláger:
lehet ilyen tárgyilagosan fogalmazni, csak nem érdemes, mert
a megannyi zenei ötlet és a versekbõl kivigyorgó
költõ játszani is enged.
A vonatok indulási
tábláján vágányokként feltüntetett
számcímek egy-egy életutat is jelenthetnének,
ha nem sugárzódna át az erõs kompozíciós
rend. A két oldal - érkezési oldal nincs, innen mindenki
csak elmegy? - számai sz(er)inte(m) párba állíthatók
- Angyalok jönnek; Hölgyválasz; Tejfog; Bújocska;
Keresd, keresd; Mi van?; Körbe-körbe; 1 péntek este -,
csak a tizenöt az páratlan szám. :-)
Sajnos a Karnevál
címû
lemezükkel ellentétben - melynek intrója elsõként
állított emléket a magyar költészetben
a "püffedtarcú, bálnatestû nõknek" -, itt
nem hangzik el a borítóban található hosszas
bevezetõ, pedig a meditatív próza mesterien foglalja
össze a dalok mondanivalóját. Csak nem mindenhol értem
a motívokat. Viszont az "angyali" zene felüdít, átsegít
az önironikus/ melanchonikus sorokon: "a szerelem szép (ugye)
/ a képen…". Nastassja Kinski a tavalyi Tíz új
sláger óta ott álldogál a peronon - meg
persze '87 óta, csak az expressz mindig késik, mint az érintés
-, de a számvégi iszonyatos durvulás ügyeskén
ellenpontozza az elérzékenyülést. Tuti koncertnóta.
A Világhamvasztó
bolygóitól a macskák tejfogáig ívelõ
evolúció nekem a Kispál és a Borz UFOját
idézi (hogy eljussunk a csúcsragadozókig is): "találtam
valamit, magamhoz egy kulcsot." Nem is értem, hogyan maradhatott
ki a Vidámpark a "hazudós zenekarok" turnéjából.
A Sötét alak depresszív szocreálja után
a Keresd, keresd megint magára hagyja a mikrofonával
tangózó, fel-feljajduló bárénekest,
s a tánctér vad pörgésére fókuszál.
1992-ben az elõdzenekar Ugatha Christie tagjai azt nyilatkozták,
dzsesszes rockzenéjük mûfaja "folk disco", ezért
mulattató volt látni, ahogy a "ha egyszer nem jó,
kétszer kell hogy szeresd"-et dúdoló Bahia-generáció
riadtan hátrahúzódni kényszerült a pogózó
punkerek miatt a Szigeten. Minden egyformán tánczene?
A Körbe-körbe
"hogy ment el az idõ? és most hogyan / tovább? / vagy
inkább minek, vagy kivel és fõleg, / fõleg
hová?" kérdéseit látszólag maradéktalanul
megválaszolja a versfüzér közepén álló
címadó dal, de a kiharapott száj, a kibomlott haj
és a (kihányt) ánizsvodka valami tompa fájás-zsibbadást
hagy maga után, ott belül (és rossz szájízt).
Az extázist követõ egyedüllét hiánya
még kiáltóbb. "Jön […] a magány és
elintéz mindent." Erre csak inni lehet. Morcosan, módszeresen.
De ne kötekedjünk a tözsvendégekkel, a Mackóbár
medvéknek rendszeresített resti! Ide a legvadabb pasztellszínek
is csak csoportosan mernek lejárni garázdálkodni.
Szerencsére a Hölgyválasz háttérzaja
máris egy leánykollégium boros-bambis táncmulatságának
forgatagába vezet (képzelem én), ahol a "hételemis
paraszt" éppúgy kelendõ, mint Rambó - ha más
nem, videóról. Programnak pogrom? Ez az elcsépelt
szójáték az egyetlen, amibe bele tudok kötni.
A Bújocska
komplex idõproblematikájához társuló
lötyögõs, "tingli-tangli" dallam az Olcsó himnuszban
az infantilizmusig - vagy az a szó az imbecil? :-D - csúszik
el, de azért "néha jól jön egy kis szentimentalizmus".
Szerencsére a szíveknek meghasadása (umm, TTK-sok,
legyen maghasadása :-P) elõtt Õz "Piaf" Zsolt búgó
hangja figyelmeztet: itten távolságot köll tartani.
Vagy nem is: inkább összesimulni. De nem összekapaszkodni,
tudjuk meg az 1 péntek estébõl, mely a Háztartási
szörnyhöz hasonlóan a kiüresedett párkapcsolatok
precíz képét festi (de ezt úgyis kihúzza
az olvasószerkesztõ). A "frájdéj fíling"
megfogalmazásában csak a Moby Dick dallaszos Péntek
esti láza veheti fel vele a versenyt.
A vonatok összevissza
járnak, mindenki sóvárogva fürkészi a
jövõt. Pedig nem jön a távollevõ. "Most
mi van?"
|