A homlok titkai
Micsoda HÉV-vel
érkeztem! Õz sehol, pedig leszólítok mindenkit,
aki kicsit is hasonlít rá - nyár van és égetem
magam. Próbálom agyoncsapni az idõt. Fárasztó
ez a délután, minden nõ kövér, vagy sovány.
Fohászkodom a szenthez. Befut. Várostnézünk.
Azután a csepeli kerthelyiség álmosító
békéje hamar feledteti kérdéseim, a diktafon
hiányát, a betonfalak közt múlatott nyarat -
mást mutattak nekem, mást képzeltem e "munkáskerületrõl"
-, valaki zümmög a háttérben egy Vidámpark
nevû rock and roll banda életének legújabb fejezetérõl,
kutyáról, macskáról, munkáról,
de minden oly távoli, s csak a Csepel-szigeten végigaraszoló
zöld hernyón kezdek sikoltozni, hogyan fogom e kellemes délután
emlékét a lap díszeként közreadni.
- Nehezen tudtalak elérni.
- Próbálunk,
szigorúan. Csak mondták a srácok, hogy egy napot hadd
pihenjünk, legalább a péntek este legyen szabad.
- Ezek szerint az együtes
él, virágzik, készül. A pécsi koncert
után úgy volt, hogy vége, mert veled "nem lehet együtt
dolgozni".
- Untam a próbákat.
Nyomasztó volt a hangulat, ezt Szalay is elismerte, eljártam
helyette inni. Fél liter unikum úgy lement a sörökkel,
hogy észre sem vettem. Most a Szigetig szinte semmi. Mint zenekarvezetõ
sem tehetem meg, segítenem kell a többieket, és újra
gitározom, ami nagyobb összpontosítást igényel.
- Mi hozta megint össze
a csapatot?
- Felhívtak a Szigettõl,
hogy játszik-e a Vidámpark, én meg rávágtam,
hogy igen. Azután kezdtem gondolkodni, hogy "jól van, Õzike,
ügyes vagy, honnét lesz zenekar". Megkérdeztem Belóékat,
van-e kedvük (- Mihez? ) a Vidámparkban zenélni. Röhögtek,
de mûködik a dolog.
- Kik most pontosan a tagok?
- Rácz István
az Ugatha Christie-ben és a Vidámparkban egyaránt
játszott, a dobos Sziráki Gergõ és kis Beló
a Wombot erõsítette korábban, valamint Papócsi
Laci billentyûs közremûködik még.
- Juj, ez az a Womb, amelyik
a "Gettó, ez a kibaszott gettó" refrénû, vagy
a "Fejszével vágod le" címû daláról
híresült el?
- Mit tagadjuk - süti
le szemét -, de nem váltottunk hardcore-ba, a Vidámpark
megmaradt rock and roll zenekarnak, csak keményebb gitárkezelés,
elszabadultabb témák és nagyobb vadulás jellemzõ.
Egyébként a Cracowián van egy olyan szám, melynek
alapjait a Wombtól vettünk át, mert õk nem tudták
megcsinálni. A szükségbõl erényt kovácsoltunk,
Farkas tapasztalatát, vagy Szalay Peti tudását pótolni
nem lehetne, ám nem is ezt akartuk. Most nem olyan komoly a számok
szerkezete, szeretünk improvizálni, így aki a Bambit
meghallgatva jön el a koncertre, kissé meglepõdhet,
mert az egy két éves nehéz korszakomat zárja
le hideg hangzású, csupasz dalaival. Sok szinti, kevés
gitár, borzongató lemez. Olyan, hogy egyedül hallgatod
a sötétben, horrorfilm helyett. Koncerten nem is játszunk
róla. Viszont a London, rosszkedvünk nyarán elõtt,
amit Lovasival éneklünk, egy kurva jó csaj ad elõ
egy baszott szép népdalt.
- Szerzõi kiadásban
jelenik meg immáron hatodik albumod?
- Nem, a CROSSROADS felvállalta,
Kovács Tamás és a Sziget munkatársai is beszálltak,
sõt Weszelovszky Károlyt, a csepeli Körút Autósiskola
vezetõjét sikerült szponzornak megnyernem.
- Idéznél néhány
jellemzõ sort valamelyik nótából?
- Inkább az egyik
újabb számból:
Van egy mûanyag
mókusom
meg egy porcelán papagáj,
ha ki akarom õket dobni,
csak az üveg az akadály.
Úgy várunk a ködre,
mintha minden csak így mûködne.
Izomból és dühbõl
szálltunk volna a Földre.
Más is van még,
de én azt már nem mondom el.
Mert a szívem elég,
szikrázva vakít az ér,
pedig ráér elhamvadni még.
Pedig ráér elhamvadni még.
Pedig ráér elhamvadni még.
- Hû, más is
van még?
- A Szigeten ezen kívül
még az Ufolányt mutatjuk be, valamint azt a 15-20
dalt, amelyekre az egy hónap alatt fel tudtunk készülni.
A Nekilöktek például kõkemény funky
lett. Felsoroljam minden? Az Õszi sanzon, Várj még
egy percet, Csak az a tánc; Go Go Girls, Gyerünk édes,
Adjunk az image-nek!, Még egy kört!, Lépd át,
Keresd, keresd, Nastassja Kinski, Nekilöktek, Csak lassan és
a Balkánkeringõ mellett a Balatontól a Harang
és a Mindig mindent meg kell bánnod... lesz, illetve
a Magyar Kardigán zenekar Love me, love me címû
száma. Meg lufidobálás, mobiltelefonos médiashow,
Rácz István elõadása a költészetrõl,
igazi esztrádmûsor, ahogy kell. És meg lehet nézni
Dzsámit, a kutyusomat.
- Kutyaaa? A Macskajáték
vagy a Cracowia szövegeinek ismeretében furcsa ebtartóként
elképzelni téged.
- Macskabuzi voltam - most
is van öt, két kicsi -, mindig úgy néztem a kutyásokra,
hogy azok a hülyék, de ez egy zseniális kutya. Hat hónapos,
ónémet juhász szuka, úgy mentettem meg. Jobban
van etetve, mint én. A legintelligensebb állat, akit ismerek.
Hihetetlen, ahogy le tud ülni a kocsmai kerítésnél.
Déry Tibor mondta, hogy "kutya nélkül lehet élni,
csak nem érdemes".
- A többi fellépõ
közül ki érdekel legjobban?
- Az ország egyik
legnagyobb David Bowie-szakértõje vagyok. Nemrég egy
buliban végighallgattuk az összes lemezét, és
egyedül a Scary Monsters B oldalával nem vagyunk kibékülve,
a többi hibátlan. A Faith no more nagy királyság!
Meg is gyanúsították a Vidámparkot a 10 új
slágernél - nem minden alap nélkül. A Chumbawamba
zenéje jó, de az anarchopunk ideológiát nem
szeretem. A Prodigy tetszik, bár erõteljes túlzás
Uj Pétertõl, hogy a világ legjobb rock and roll bandája,
mert az új lemez elég lapos. A Toy Dollz abszolút
buta zene, szar, kurvára utálom. Érsekújváron
együtt játszottunk a szlovák Rajzolt Figurákkal,
õket ajánlom mindenkinek. Nagyon várom az Európa
Kiadót, és remélem, a Color Star jól szerepel
a Generation Next verseny döntõjében.
- Szurkolsz nekik? Ennyire
simán váltatok szét?
- Most már beszélõ
viszonyban vagyunk. Ugyanott próbálunk a Gyárban,
sõt megígértem, hogy szerzek nekik egy stroboszkópot
a Szigetre. A Vurstli, a ColorFest felgyorsította a szétmenést,
volt két rossz koncert az év végén, csúnya
összeveszések, aztán kórházba kerültem
- nyilvánvalóvá vált, hogy vége. Nincs
harag, komolyan tetszik, amit csinálnak, de nekem abban nem lenne
helyem, az egy más irányú megközelítés.
- Ugyancsak különböztek
a Vidámpark stílusától a Karcsi's Pub zenés
estjei.
- Ott Neoton, Kati és
a Kerek Perec, Európa Kiadó számokat játszottunk
egy barátom kocsmájában sör-virsliér',
mit iszik?-alapon. Ingyenes bulik, énekesnõ két gitár
kísérettel, kétszáz ember jól érezte
magát.
- Azt hittem, Csepel külváros,
most pedig határozottan kertvárosnak tûnik.
- Persze, a HÉV-bõl
tízemeletes lakótelep látszik, meg a Gyár,
ahol az egykori negyvenezer munkásból ma háromezer
dolgozik, pedig ez a kerület kis része csupán. Aki benn
Pesten él, nem tudhatja, hogy olyan kiskocsmák léteznek
itt, ahol nyugodtan le lehet ülni, nem jönnek oda hozzád,
nem szólnak bele az életedbe, leteheted a táskád,
nem lopják el.
Megint írok egy regényt, a csávó
egy kocsmában dolgozik, látja, s elmeséli azokat az
"apró" tragédiákat, amelyek körülötte
zajlanak - egyfajta anti-Trainspotting, mert azt már annyian lejáratták,
hogy belövi magát és annyi -, finom kis történetek
laza lánca. Novellatöredékeket rendszeresen írok,
87-ben volt egy regény, melyet kiadtak volna, ám a kézirat
egyetlen példánya elhagyódott a csepeli Koccintó
borozóban. Nem sajnálom, nem volt jó - így
utólag.
- A Népszavánál
erõsíted a kulturális rovatot?
- Most nem. Minden nap próbálunk,
a Sziget után ismét kórházba megyek, bár
a leleteim olyanok voltak, mint egy sportolónak, csak a koleszterinszint
volt magas (de az kinek nem ebben az országban?), kell egy kisebb
mûtét. Koncertezni októbertõl fogunk, biztos
lesz egy egész estés buli Csepelen, ahol a Körút
Autósiskola jóvoltából kisorsolunk néhány
jogosítványt.
- Jé, én is
tõlük szereztem. Izé, khmm. Tehát aki szereti
a Vidámparkot, feltétlenül nézze meg õket
a Motörhead után! Sikerekben gazdag, boldog új esztend‹t
és csinos nõvérkéket!
EDITor not to be
|