A homlok titkai 

Micsoda HÉV-vel érkeztem! Õz sehol, pedig leszólítok mindenkit, aki kicsit is hasonlít rá - nyár van és égetem magam. Próbálom agyoncsapni az idõt. Fárasztó ez a délután, minden nõ kövér, vagy sovány. Fohászkodom a szenthez. Befut. Várostnézünk. Azután a csepeli kerthelyiség álmosító békéje hamar feledteti kérdéseim, a diktafon hiányát, a betonfalak közt múlatott nyarat - mást mutattak nekem, mást képzeltem e "munkáskerületrõl" -, valaki zümmög a háttérben egy Vidámpark nevû rock and roll banda életének legújabb fejezetérõl, kutyáról, macskáról, munkáról, de minden oly távoli, s csak a Csepel-szigeten végigaraszoló zöld hernyón kezdek sikoltozni, hogyan fogom e kellemes délután emlékét a lap díszeként közreadni. 

- Nehezen tudtalak elérni.
- Próbálunk, szigorúan. Csak mondták a srácok, hogy egy napot hadd pihenjünk, legalább a péntek este legyen szabad. 
- Ezek szerint az együtes él, virágzik, készül. A pécsi koncert után úgy volt, hogy vége, mert veled "nem lehet együtt dolgozni". 
- Untam a próbákat. Nyomasztó volt a hangulat, ezt Szalay is elismerte, eljártam helyette inni. Fél liter unikum úgy lement a sörökkel, hogy észre sem vettem. Most a Szigetig szinte semmi. Mint zenekarvezetõ sem tehetem meg, segítenem kell a többieket, és újra gitározom, ami nagyobb összpontosítást igényel.
- Mi hozta megint össze a csapatot? 
- Felhívtak a Szigettõl, hogy játszik-e a Vidámpark, én meg rávágtam, hogy igen. Azután kezdtem gondolkodni, hogy "jól van, Õzike, ügyes vagy, honnét lesz zenekar". Megkérdeztem Belóékat, van-e kedvük (- Mihez? ) a Vidámparkban zenélni. Röhögtek, de mûködik a dolog. 
- Kik most pontosan a tagok? 
- Rácz István az Ugatha Christie-ben és a Vidámparkban egyaránt játszott, a dobos Sziráki Gergõ és kis Beló a Wombot erõsítette korábban, valamint Papócsi Laci billentyûs közremûködik még. 
- Juj, ez az a Womb, amelyik a "Gettó, ez a kibaszott gettó" refrénû, vagy a "Fejszével vágod le" címû daláról híresült el? 
- Mit tagadjuk - süti le szemét -, de nem váltottunk hardcore-ba, a Vidámpark megmaradt rock and roll zenekarnak, csak keményebb gitárkezelés, elszabadultabb témák és nagyobb vadulás jellemzõ. Egyébként a Cracowián van egy olyan szám, melynek alapjait a Wombtól vettünk át, mert õk nem tudták megcsinálni. A szükségbõl erényt kovácsoltunk, Farkas tapasztalatát, vagy Szalay Peti tudását pótolni nem lehetne, ám nem is ezt akartuk. Most nem olyan komoly a számok szerkezete, szeretünk improvizálni, így aki a Bambit meghallgatva jön el a koncertre, kissé meglepõdhet, mert az egy két éves nehéz korszakomat zárja le hideg hangzású, csupasz dalaival. Sok szinti, kevés gitár, borzongató lemez. Olyan, hogy egyedül hallgatod a sötétben, horrorfilm helyett. Koncerten nem is játszunk róla. Viszont a London, rosszkedvünk nyarán elõtt, amit Lovasival éneklünk, egy kurva jó csaj ad elõ egy baszott szép népdalt. 
- Szerzõi kiadásban jelenik meg immáron hatodik albumod? 
- Nem, a CROSSROADS felvállalta, Kovács Tamás és a Sziget munkatársai is beszálltak, sõt Weszelovszky Károlyt, a csepeli Körút Autósiskola vezetõjét sikerült szponzornak megnyernem. 
- Idéznél néhány jellemzõ sort valamelyik nótából?
- Inkább az egyik újabb számból: 
Van egy mûanyag mókusom 
meg egy porcelán papagáj, 
ha ki akarom õket dobni, 
csak az üveg az akadály. 
Úgy várunk a ködre, 
mintha minden csak így mûködne. 
Izomból és dühbõl 
szálltunk volna a Földre. 

Más is van még,
de én azt már nem mondom el. 
Mert a szívem elég, 
szikrázva vakít az ér, 
pedig ráér elhamvadni még. 
Pedig ráér elhamvadni még. 
Pedig ráér elhamvadni még. 

- Hû, más is van még? 
- A Szigeten ezen kívül még az Ufolányt mutatjuk be, valamint azt a 15-20 dalt, amelyekre az egy hónap alatt fel tudtunk készülni. A Nekilöktek például kõkemény funky lett. Felsoroljam minden? Az Õszi sanzon, Várj még egy percet, Csak az a tánc; Go Go Girls, Gyerünk édes, Adjunk az image-nek!, Még egy kört!, Lépd át, Keresd, keresd, Nastassja Kinski, Nekilöktek, Csak lassan és a Balkánkeringõ mellett a Balatontól a Harang és a Mindig mindent meg kell bánnod... lesz, illetve a Magyar Kardigán zenekar Love me, love me címû száma. Meg lufidobálás, mobiltelefonos médiashow, Rácz István elõadása a költészetrõl, igazi esztrádmûsor, ahogy kell. És meg lehet nézni Dzsámit, a kutyusomat. 
- Kutyaaa? A Macskajáték vagy a Cracowia szövegeinek ismeretében furcsa ebtartóként elképzelni téged. 
- Macskabuzi voltam - most is van öt, két kicsi -, mindig úgy néztem a kutyásokra, hogy azok a hülyék, de ez egy zseniális kutya. Hat hónapos, ónémet juhász szuka, úgy mentettem meg. Jobban van etetve, mint én. A legintelligensebb állat, akit ismerek. Hihetetlen, ahogy le tud ülni a kocsmai kerítésnél. Déry Tibor mondta, hogy "kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes". 
- A többi fellépõ közül ki érdekel legjobban? 
- Az ország egyik legnagyobb David Bowie-szakértõje vagyok. Nemrég egy buliban végighallgattuk az összes lemezét, és egyedül a Scary Monsters B oldalával nem vagyunk kibékülve, a többi hibátlan. A Faith no more nagy királyság! Meg is gyanúsították a Vidámparkot a 10 új slágernél - nem minden alap nélkül. A Chumbawamba zenéje jó, de az anarchopunk ideológiát nem szeretem. A Prodigy tetszik, bár erõteljes túlzás Uj Pétertõl, hogy a világ legjobb rock and roll bandája, mert az új lemez elég lapos. A Toy Dollz abszolút buta zene, szar, kurvára utálom. Érsekújváron együtt játszottunk a szlovák Rajzolt Figurákkal, õket ajánlom mindenkinek. Nagyon várom az Európa Kiadót, és remélem, a Color Star jól szerepel a Generation Next verseny döntõjében. 
- Szurkolsz nekik? Ennyire simán váltatok szét? 
- Most már beszélõ viszonyban vagyunk. Ugyanott próbálunk a Gyárban, sõt megígértem, hogy szerzek nekik egy stroboszkópot a Szigetre. A Vurstli, a ColorFest felgyorsította a szétmenést, volt két rossz koncert az év végén, csúnya összeveszések, aztán kórházba kerültem - nyilvánvalóvá vált, hogy vége. Nincs harag, komolyan tetszik, amit csinálnak, de nekem abban nem lenne helyem, az egy más irányú megközelítés.
- Ugyancsak különböztek a Vidámpark stílusától a Karcsi's Pub zenés estjei. 
- Ott Neoton, Kati és a Kerek Perec, Európa Kiadó számokat játszottunk egy barátom kocsmájában sör-virsliér', mit iszik?-alapon. Ingyenes bulik, énekesnõ két gitár kísérettel, kétszáz ember jól érezte magát. 
- Azt hittem, Csepel külváros, most pedig határozottan kertvárosnak tûnik. 
- Persze, a HÉV-bõl tízemeletes lakótelep látszik, meg a Gyár, ahol az egykori negyvenezer munkásból ma háromezer dolgozik, pedig ez a kerület kis része csupán. Aki benn Pesten él, nem tudhatja, hogy olyan kiskocsmák léteznek itt, ahol nyugodtan le lehet ülni, nem jönnek oda hozzád, nem szólnak bele az életedbe, leteheted a táskád, nem lopják el. 

Megint írok egy regényt, a csávó egy kocsmában dolgozik, látja, s elmeséli azokat az "apró" tragédiákat, amelyek körülötte zajlanak - egyfajta anti-Trainspotting, mert azt már annyian lejáratták, hogy belövi magát és annyi -, finom kis történetek laza lánca. Novellatöredékeket rendszeresen írok, 87-ben volt egy regény, melyet kiadtak volna, ám a kézirat egyetlen példánya elhagyódott a csepeli Koccintó borozóban. Nem sajnálom, nem volt jó - így utólag. 
- A Népszavánál erõsíted a kulturális rovatot? 
- Most nem. Minden nap próbálunk, a Sziget után ismét kórházba megyek, bár a leleteim olyanok voltak, mint egy sportolónak, csak a koleszterinszint volt magas (de az kinek nem ebben az országban?), kell egy kisebb mûtét. Koncertezni októbertõl fogunk, biztos lesz egy egész estés buli Csepelen, ahol a Körút Autósiskola jóvoltából kisorsolunk néhány jogosítványt. 
- Jé, én is tõlük szereztem. Izé, khmm. Tehát aki szereti a Vidámparkot, feltétlenül nézze meg õket a Motörhead után! Sikerekben gazdag, boldog új esztend‹t és csinos nõvérkéket! 
EDITor not to be