Kis Vidámpark
Bambi
Õz Zsolt már alkotói történetet tudhat magáénak, bizony barátaim öregszenek az ifjú törökök, s közben a világ sem lett se jobb, se rosszabb (esetleg rosszabb...), hozzá meg keserednek is a dalnokok. 
No igen, Õz Zsolt - methogy ez a kazetta, ugye világos, nyilván róla szól - mindig ilyen sanzonos-dalos-epikus pali volt - ismerjük lelkialkatilag pro is , kontra is, rekontra meg fõleg - lepukkant bármelódiákkal, és majdnem-pop dalokkal. Amikor idén bezárt a Nagy Vidámpark, akkor átköltözött egyedül ide a Kicsibe; ez most egy szólóanyag féle, vannak persze segítõk - Farkas és Bertók urak a Color Starból, aztán ott van egy dal refrénjében Lovasi kolléga, plusz még sokan mások -, de ez egy saját ügy, nem úgy csapatmunka, mint a korábbi Vidámpark. És - bár a kazettaborítón ott a szokásos próza, most épp' egy õzgidáról és egy országhatáron átszökött lányról - kicsit más van, már mindjárt az elején, az elsõ számban jó adag elektronika vágja fejbe a hallgatót, tombolós-zúzás és gépalapú sanzon egy dalban. Mi a manó? Na nem, azért nem bír olyan messzire szökni ez a vad, mert aztán, egyszerre korszerûsödött és konzervatívabb - több billentyûvel, az izgalmas Vidámpark gitárok nélkül - hangszereléssel a régi dallamok bújnak elõ, amirõl már szóltam, költészetféle, még töményebb, Õz Macskajáték címû szólóanyagát idézõ melankólia minden mennyiségben. 
És úgy alkul, hogy mindez nem tesz hozzá az eddigiekhez, de nem is vesz el belõle, néhány vallomás kiemelkedik, a többi pedig jól elvan.

  

-németh-