Kis Vidámpark
Bambi
Õz Zsolt
már alkotói történetet tudhat magáénak,
bizony barátaim öregszenek az ifjú törökök,
s közben a világ sem lett se jobb, se rosszabb (esetleg rosszabb...),
hozzá meg keserednek is a dalnokok.
No igen, Õz Zsolt
- methogy ez a kazetta, ugye világos, nyilván róla
szól - mindig ilyen sanzonos-dalos-epikus pali volt - ismerjük
lelkialkatilag pro is , kontra is, rekontra meg fõleg - lepukkant
bármelódiákkal, és majdnem-pop dalokkal. Amikor
idén bezárt a Nagy Vidámpark, akkor átköltözött
egyedül ide a Kicsibe; ez most egy szólóanyag féle,
vannak persze segítõk - Farkas és Bertók
urak a Color Starból, aztán ott van egy dal refrénjében
Lovasi
kolléga,
plusz még sokan mások -, de ez egy saját ügy,
nem úgy csapatmunka, mint a korábbi
Vidámpark.
És - bár a kazettaborítón ott a szokásos
próza, most épp' egy õzgidáról és
egy országhatáron átszökött lányról
- kicsit más van, már mindjárt az elején, az
elsõ számban jó adag elektronika vágja fejbe
a hallgatót, tombolós-zúzás és gépalapú
sanzon egy dalban. Mi a manó? Na nem, azért nem bír
olyan messzire szökni ez a vad, mert aztán, egyszerre korszerûsödött
és konzervatívabb - több billentyûvel, az izgalmas
Vidámpark
gitárok nélkül - hangszereléssel a régi
dallamok bújnak elõ, amirõl már szóltam,
költészetféle, még töményebb,
Õz
Macskajáték címû szólóanyagát
idézõ melankólia minden mennyiségben.
És úgy alkul,
hogy mindez nem tesz hozzá az eddigiekhez, de nem is vesz el belõle,
néhány vallomás kiemelkedik, a többi pedig jól
elvan.
-németh-
|
|