Egy Vidámpark, Tíz új sláger 
meg a Mikulás
 
Úgy kezdõdött ez a lemez, hogy jól berezeltem. a 10 új slágerbõl csak kilencet jelzett ki a CD-lejátszóm, ráadásul az elsõ három nem is volt eléggé Vidámpark nekem. - Azt kell majd elmondanom az én - zenekart mûködtetõ - Õz Zsolt barátomnak, hogy öncélúbb ezekben a keménység, a rapelõs zsákutcából is ki kellett volna evickélni már, szerencsétlen szerkesztés az ilyen késleltetett hangütés - gondoltam. 
És akkor végre jól megszólított a dolog. A negyedik számhoz értünk ugyebár, Ha valaki elmegy... , egy kellemes lassú, nem a csúcs, de egészen szerethetõ, és olyan pompásság van a szövegében, hogy csak az elmenõkkel vannak bajok, mikor elmennek, és én ott maradok az ablakhoz nyomott, lapult, orral s körülötte a párafolttal. 
Ez az én zenekarom. A Vidámparknak lelke van, és egészen különleges képessége arra, hogy akár egy számon belül is összehozza az érzékenységet és a brutáliát. Nyilvánvaló, egyfelõl iróniával fecskendezett a 10 új sláger cím (s hozzá az ötvenes éveket idézõ borító), másfelõl azonban (és ez sokkal fontosabb) arról van szó, hogy a Vidámpark valóban képes jelentõs slágereket alkotni. 
A Menjünk le délre az abszolút, de alighanem a Még egy kört! is ilyen. Ha eltekintek fellángolásomtól, s csak azt írom ide, hogy ez a két szám messze a legjobb tíz között van, ami Magyarországon megjelent 1995-ben, akkor annak a másik nyolcnak nagyon jó, hogy ilyen társaságba keveredett. Kérném szépen, hallgasson utána, aki kételkedik ebben. Ahol ilyesmik születnek, ott én komoly jövõt kívánok és jósolok, ennek a reflexiónak ez lehetne a vége; de még nem derült ki, hogyan került legfelülre a Mikulás. 
Az úgy volt, hogy december 8-án este Bahia-Mikulás lesz az Orczy-kertben, három darab lemezbemutató koncerttel. A Vidámparké az egyik, ugye nyilvánvaló (meg még Müller Péter Sziámi 1980-tól 1995-ig, URH-, Kontroll- és Sziámi-számok a Sziámival, valamint Tudósok, úgymint Repülõ tudomány).
Marton László Távolodó 
Magyar Narancs, 1995. december 7.