Egy Vidámpark,
Tíz új sláger
meg a Mikulás
Úgy kezdõdött
ez a lemez, hogy jól berezeltem. a 10 új slágerbõl
csak kilencet jelzett ki a CD-lejátszóm, ráadásul
az elsõ három nem is volt eléggé Vidámpark
nekem. - Azt kell majd elmondanom az én - zenekart mûködtetõ
- Õz Zsolt barátomnak, hogy öncélúbb
ezekben a keménység, a rapelõs zsákutcából
is ki kellett volna evickélni már, szerencsétlen szerkesztés
az ilyen késleltetett hangütés - gondoltam.
És akkor végre
jól megszólított a dolog. A negyedik számhoz
értünk ugyebár, Ha valaki elmegy... , egy kellemes
lassú, nem a csúcs, de egészen szerethetõ,
és olyan pompásság van a szövegében, hogy
csak az elmenõkkel vannak bajok, mikor elmennek, és én
ott maradok az ablakhoz nyomott, lapult, orral s körülötte
a párafolttal.
Ez az én zenekarom.
A Vidámparknak lelke van, és egészen különleges
képessége arra, hogy akár egy számon belül
is összehozza az érzékenységet és a brutáliát.
Nyilvánvaló, egyfelõl iróniával fecskendezett
a 10 új sláger cím (s hozzá az ötvenes
éveket idézõ borító), másfelõl
azonban (és ez sokkal fontosabb) arról van szó, hogy
a Vidámpark valóban képes jelentõs slágereket
alkotni.
A Menjünk le délre
az abszolút, de alighanem a Még egy kört! is
ilyen. Ha eltekintek fellángolásomtól, s csak azt
írom ide, hogy ez a két szám messze a legjobb tíz
között van, ami Magyarországon megjelent 1995-ben, akkor
annak a másik nyolcnak nagyon jó, hogy ilyen társaságba
keveredett. Kérném szépen, hallgasson utána,
aki kételkedik ebben. Ahol ilyesmik születnek, ott én
komoly jövõt kívánok és jósolok,
ennek a reflexiónak ez lehetne a vége; de még nem
derült ki, hogyan került legfelülre a Mikulás.
Az úgy volt, hogy
december 8-án este Bahia-Mikulás lesz az Orczy-kertben, három
darab lemezbemutató koncerttel. A Vidámparké
az egyik, ugye nyilvánvaló (meg még Müller
Péter Sziámi 1980-tól 1995-ig, URH-, Kontroll-
és Sziámi-számok a Sziámival,
valamint Tudósok, úgymint Repülõ tudomány).
Marton László Távolodó
Magyar Narancs, 1995. december 7.
|