`Õz, a nagy varázsló`

Magyar Narancs-különítmény teszteli a Szent Imre tér kocsmáit, mikor kiragadom Õz Zsoltot a forgatagból, hogy ne kelljen a hetedik közszolgálati talponálló-bisztró-krimóban a hetedik ízpróbát elvégeznie, plusz az ismerõsök meghívásainak eleget tenni. Mert nemcsak nõk füttyögnek utána, hanem a sporttárs apukája is rögtön lekéri a sört az aranylábúnak. A sarkon még mindig áll az a közért, ahol féldecis kevertet lehet, pult alól, bennfenteseknek, üvegbetéttel. Kézbõl kézbe adják hõsünk jobbját, tavaly ezrek lesték a kórházi tájékoztató magazinokat, mikor egy mûtét árnya vetült a Vidámpark énekesének gégéjére.

- Végül nem volt operáció. Azt mondtam, ha annyira nem fontos, hogy nem fulladok meg, akkor ne erõltessük. Sajnos mindmáig elõkerül ez a probléma, lehet a bagó miatt is, de nem vészes.

- Pedig a koncerteken nagyon tigris vagy. Azt hihetné a gyanútlan szemlélõ, hogy egy sikerre éhes ifjú csapatot lát, nem is egy soklemezes kultuszbandát. Mennyi fogyott a legutóbbi albumból?

- Kovács Tamástól, a CrossRoads vezetõjétõl múltkor megkérdeztem: legyintett és röhögött. Nem megy, természetesen, mint az összes többi ilyen kiadvány. Amíg nem játsszák - és miért játszanák? - ezeket a zenekarokat, addig nem is fog. Ezer körül elment a lemezbõl, az egész profinak számít, állítólag. Bár mi ebbõl egy fillért sem látunk, istenigazából nem is azért zenélünk. Az már jó, ha fejenként megvan annyi, hogy legalább a villanyszámlát ki tudjuk otthon fizetni. Ugyan aránylag jól keresõ zenekarnak számítunk a gázsi alapján, csak…

- … elgurul a pénz, ha feltörik a kocsit és elviszik a hangszereket, mint a Szigeten.

- Eltûnt két gitár, összedobtuk valahogy. Most Pistinek ellopták a basszusgitárját, azért õ felel, azt ha akarná sem tudná kifizetni a zenekar, viszont le tudta alkudni a gitárjavítóval, hogy részletekben adhassa meg.

- Mi lett az elõzõ gitárossal és dobossal?

- Fogalmam sincs. Nem láttam õket már vagy fél éve. Nagyon elmentek más irányba.

- Sziráki Gergõ valami méhészeti fõiskolára jár?

- Õ azt mondja. Beló állítólag megtért, talán krisnás lett. Jó volt ez a felállás, jó zenészekkel, friss volt az egész, de olyan emberi dolgok jöttek, amik miatt nem is akartam folytatni tovább a Vidámparkot, ám teljesen véletlenül fölhívtam Döncit, és mondta, hogy csináljuk együtt.

- Ismervén, hogy jól játszik, õt el tudtad képzelni magad mellé, vagy hogyan alakult ez?

- Errõl már két és fél éve szó volt, csak aztán nem találtuk egymást, meg nem is kerestük igazán. Az volt a mámor a fejemben, hogy most fiatalítás és rock'n'roll! Ám úgy nehéz, hogy nincsenek hangszereik az embereknek, és mindenért én rohangálok.

- Polyák Krisztián, az új dobos hogy került képbe?

- Gergõ az utolsó koncertet még elvállalta a Benczúr Klubban, ekkor már Dönci beszállt. Odajött egy csaj, hogy a barátja dobos, próbáljuk ki. Mit veszthetünk, kipróbáltuk.

- Rácz Istvánt pedig visszaraboltad az Ugatha Christie-bõl, vagy nekik komoly volt az a bejelentésük a Szigeten, hogy föloszlanak?

- Teljes föloszlás. Rósz Gyuri - akirõl ma is azt mondom, hogy az egyik legjobb gitáros Magyarországon - fölépítette a házát, született két gyereke… igaza van. Azt mondta, csinál magának otthon egy kis stúdiót, gitározgat, csinálja a zenéket, de abba belefáradt, hogy idegileg tönkremenjen. Nem akarok siránkozni, csak egyszerûen ez történt.

- Valahogy a finomabb, de kevésbé táncolható zenéjük nem fogott meg annyi érdeklõdõt. A Riff-Röfffben egy MagyaRock szerdán láttam õket hat nézõ elõtt. Nagy Gyula 92-es értékelése jutott eszembe a Lyuk-körképkor, hogy tehetséges zenészek, vezéregyéniség nélkül.

- Mit mondjak erre? Jó zenészek, de nem volt svungja a dolognak.

- Valóban olyan masszív alkoholisták voltatok, hogy a sokat látott Marton László Távolodó is meghökkent az ipari mennyiség elfogyasztásán, amint a könyvében olvasható?

- Kétfajta alkoholista van: aki megmutatja magát, és aki nem. Az Ugatha Christie tagsága abszolút nem ivott többet, mint aki azt mondja, hogy nem iszik, és másnap viszi vissza az üvegeket a szatyorban. Csepelnek 60%-a biztosan full alkoholista. Lappangó-látens vagy sík, de köztük is vannak értelmes emberek. Viszont ez már szociográfia.

- Ti fiatalon megpróbáltatok fölinni mindent, mint a kiskakas, amikor meglódult az együttes szekere?

- Hát igen. Ránkszakadt az égbolt, kibaszott népszerûek lettünk, és nem tudtuk, hova rakjuk magunkat. Az Ugatha Christie-nek rengeteg lehetõsége volt. Az ominózus holland turné, lemezszerzõdés, csak alá kellett volna írni. Pedig az nagy dolog volt '89-ben!

- A rock'n'roll életforma természetes velejárója volt egy szállodai szoba szétverése vagy rájátszottatok kicsinyt?

- Egyszer esett meg Szlovákiában, teljesen véletlenül. Az annyira nem pózolás volt, hogy a szlovák rendõrséget akarták ránkhívni. Nem a médiának ment, hanem magunknak. Kurva jó koncertet lenyomtuk, megkaptuk a sok-sok ezer koronát, vettünk rengeteg sört, és néztük milyen hihetetlen fényképek lógtak a falon. Aztán jött a szekrény, a csillár. Azonban ez sem az Ugatha Christie-re, sem a Vidámparkra nem volt jellemzõ. Szerintem ez ártalmatlan csínytevés, inkább törjünk össze képeket, mint a másik ember fejét.

- Éppen áthajlóban voltatok a Vidámparkba, amikor egy házibulin a két formáció és a szaxofonos, Weyer Balázsék K. ZS. B. K.-ja után a Black Tehéns durvult el így. Az énekesük elkezdte kirugdalni a szõlõlugast, némi üvegdobálás rémlik…

- Az egy ártalmatlan bulinak indult Budafokon, ám bejelentettem Nagy Ferónak a Garázs címû mûsorában, hogy akinek pedig nincs jobb dolga szombaton, az jöjjön hétre a Felszab térre. (Akkor még úgy hívták, nem Ferencieknek.) Szóltam a házigazdának, a Mikó Gabinak, hogy leugrok egy- két haverért. Két piros 7-es volt tele, meg körülbelül negyven kocsi állt ott, emlékszel. Akkor is a szokásos hülyeségem ment, nem tudtam eldönteni, hogy Szalay Petivel csináljam a Vidámparkot, vagy maradjak az Ugatha Christie- ben. Hiába volt az a zenekar nagyon jó zeneileg, húszéves voltam, ide nekem az oroszlánt is, kiszállok a picsába! Se munkahelyem, se pénzem nem volt. Az egyetemen is halasztottam. De nem bántam meg.

- Befejezted a matek-kémiát?

- Nem, átmentem Miskolcra magyar-angolra. Utána pedig posztgraduális képzésen a Gödöllõi Agrártudomány Egyetem média- tömegkommunikáció szakán végeztem.

- Lám az újságírás erõst megalapozott. Ekkoriban az Ifjúsági Magazin vagy a "hülyés" Helllo követte a fejleményeket, most viszont a Bambiról egyedül a Wanted közölt lemezbemutatót, habár a Sziget után a Rockinform és a Z magazin is kiemelte a teljesítményeteket. Hozzájuk nem jutott el a Bambi, nem küldött belõle a CrossRoads?

- Tudom, hogy Kovács Tamás milyen sokat szopott azzal, hogy megjelentetett olyasmit, amit más nem, de az ilyen kvázi-kiadók nem hiszem, hogy sokáig képesek mûködni. Nem a Kovácsot akarom bántani, és nem a Bahiát, de úgy nem lehet, hogy odaviszi az ember a kazettáját, és maximum legyártják a kazettát, a CD-t, kiküldik egy-két helyre, és vagy lesz belõle valami, vagy nem. Sajnos még ilyen "kis" szinten is rá vagyunk szorulva arra, hogy a Vidámpark válogatáslemezét a Polygram terjessze. Hogy reklám nincsen, az már normál üzem, arról már lemondtam, de nincsen terjesztõi hálózat sem. Ha valamit megcsináltál legalább jusson el olyan emberekhez is, akik esetleg soha nem hallották még a Vidámpark nevét, ezért mindenféleképpen egy olyan terjesztõi hálózattal kell felvenni a kapcsolatot, aki ebben segíteni tud. Ezer éve szajkózom, hogy olyasmi, mint kívülállás vagy alternatívizmus nem létezik. Például most a Duna TV-ben bohóckodtunk egyet, és utána csomó ember jött oda hozzánk, akik életükben nem hallották a Vidámparkot, hogy milyen kurva jó ez a szám, pedig nagyon tragikus mûsor volt.

- Hogy találtak meg a Duna TV-tõl?

- Nem is értem, a barátnõm számán hívtak, ami már négy éve nem létezik, mégis valahogy eljutott hozzám. Mondták, hogy menjünk, és pénteken, de egyezzünk meg a gázsiban. Nehogy még mi fizessünk, mondtam nekik, de közölték, hogy félreértés, õk fizetnek harmincezer forintot. Hó, ragyogó! Megyünk, persze. De playbackbe kell. Játsszuk mi! Odamentünk, adj neki! Nem tudom, látták-e a nagyérdemûek.

- Hallottam, hogy Krisztián egy cserépdobot püfölt, és te gitároztál, míg Pista otthon nézte a tévébõl ahogy elõvezetitek a Nastassja Kinskit. Õ miért maradt ki a jóból?

- Pátynál lerobbant a Trabantja. Mindegy, maximum nem kap pénzt.

- Dönci is veletek volt, részt vett a tévések hûtõjének kifosztásában?

- Persze, õ nézett ki a legjobban. Nem iszik immáron második hónapja, teljesen jól néz ki a negyvenvalahány éves fejével.

- A saját közönség hogy fogadta a Bambit?

- Szarul. Nem nagyon vették be. Egy-két számot róla. Érdekes módon akik úgymond nem szeretik az alternatív zenét, azok mondták, hogy kellemes kis pop- meg rockzene. Persze hogy ellenérzést keltett, mert abszolút nem Vidámpark-hangzás, nem a Szalay gitározik, nem a Farkas dobol, nem a Balahoczky basszusgitározik. Egész kilógott a sorból, pedig szerintem kurva jó lemez. Megvan annyi értéke, hogy pár évvel késõbb fölfogják, mirõl is volt itt szó. Direkt volt ez a hangszerelés, itt egy teljesen kétségbeesett fasziról van szó (aki én vagyok), akinek a csaja elmegy Angliába, és teljesen egyedül marad. Ezen nincs tovább mit magyarázni. Talán voltak rossz zenei megoldások - mert Szalay ezt mondta, de csak azért említem megint, mert mégis vele kezdtem el a zenélést -, de szerintem jó lemez. Arra nem számítottam, hogy megveszik milliók, úgy is készült, hogy ilyen kis magányos lemez.

- Összevetve a többivel, a Karneválhoz éreztem hasonlónak, nem a szólóalbumhoz közelinek, bõven belefér a Vidámpark profiljába. Nem lóg ki vészesen, csak a legelsõ kiabálósdi hökkentett meg elõször.

- Ezt szándékosan csináltam. A novella elárulja, hogy miért. Aki meghallgatja, meghallgatja, de errõl élõben nem akarok játszani. Vannak rajta nagyon jó számok, de másféle hangszerelés kellene hozzá, meg van nekem elég sok új számom. Ez így kész, kerek egész, le van rakva, aztán jó napot kívánok.

- Nem sikerült felidéznem honnét ismerõs a keret. Valamelyik cseh filmbõl vettétek át, ugye?

- Hogyne, a Sörgyári capriccóból.

- Üzleti megfontolásból nem vesztek elõ egy-két dalt, bemondva, hogy ez biz a Bambi címû lemezünkrõl való?

- Ugyan kérem. Eladnak tíz kazettával többet? Itt nincsen üzlet. Ha nullszaldóra kijön, örülök, de nem ebbõl élek.

- A Vidámpark-válogatáshoz újra felveszitek a régi számokat?

- Jobban fog szólni, mert újramastereljük, de nincs is kedvem újra följátszani, meg hadd mutassa, hogy 89-ben milyenek voltunk, vagy például 93-ban, függetlenül attól, hogy egyik stúdió szarabb volt, mint a másik. Hogy mi legyen rajta, a szólólemezeimrõl is, vagy ne, az még nem dõlt el, volt egy kis vita a Szalay Petivel.

- Bónusznóta, ami eleddig nem jelent meg, vagy koncertfelvétel lesz rajta az olyan gyûjtõknek, akiknek minden albumotok megvan?

- Nem, sajnos. Idõnk sincs rá, plusz két-három szám felvétele majdnem annyi pénzbe kerül, mintha fölvennél egy lemezt. Maga a dobbeállítás, a gitárbeállítás, kibérelni a stúdiót, a masterszalag, a dat megvétele… Valamint a zenekart sem érzem annyira kiforrottnak, hogy most számokat rögzítsen. Inkább várunk. Jobbnak látom a fölvett anyagokat masterelve kiadni, és egy nagy cég terjesztésére bízni, minthogy egy félkész zenekar felvegyen még két új számot, akár koncerten, akár nem.

- Mi a munkacíme: Best of Vidámpark?

- Nem tudom még. Ez röhej. Hiába tízéves a zenekar, ugyi, egy csomóan nem ismerik. A master kijön pár ezer forintból, az stúdióköltséget nem jelent, és összerakjuk a kurva jó számokat.

- A legnépszerûbbeket, legvadulósabbakat vagy a saját kedvenceket?

- Amiket én a legfontosabbnak tartok. Ez úgy egyezik annak a minimális közönségnek a véleményével, akik rendszeresen látogatják elõadásainkat.

- CrossRoads kiadvány lesz?

- A Bahia adja ki, de van rajta a CrossRoads vagy a Nagyfero Produkció kiadványáról, és az egészet a Polygram terjeszti valószínûleg.

- A jogokkal nem lesz balhé, mint a Kispáléknál?

- Õk már annyira népszerûek, olyan példányszámban adják el magyar szinten a lemezeket, hogy érdemes volt balhézni. Itt a három kis kiadó nem kér egymástól egy vasat sem. A Bahia állja a gyártási költséget és minimális reklámot, a Polygram meg terjeszti bizonyos százalékért.

- Ti nem vagytok népszerûek, amikor mindenhonnan érkeznek a felkérések?

- Kurva sok helyre hívnak minket koncertezni õsztõl, de én már nem szeretnék minden pénteken-szombaton vidéki szutykos kocsmákban játszani, megmondom õszintén. Nem azért, mert nem szeretem a vidéki szutykos kocsmákat, a csepeli kocsmákat is kedvelem, csak öregszem, megyek harminc felé. Dönci is öreg, ráadásul játszik a Balatonban és a Csókgaleriben, össze kell egyeztetni. Ha hívnak, és legalább annyi pénzt kapunk, hogy megússzuk anyagi deficit nélkül, akkor megyünk.

- De hiszen ez már egyfajta népszerûség!

- No persze, ahogy Pajor mondta: "a szûk réteg sztárja is sztár." Szerintem többet ér ilyen szinten úgymond sztárnak lenni, mintha két év múlva a kutya nem emlékezne ránk. Elvagyok ezzel így.

- Nem is tervezted, hogy fölgyúrsz, és hat szépfiút magad mellé állítva…?

- Abszolút nem. Különbözõ önjelölt menedzserek javasolták, mennyivel jobb lenne, ha ezt belevinnénk, meg a zenét így- úgy változtatnánk, de még csak arra sem érdemesítettem, hogy válaszoljak ezekre.

- És melltartós gidákat színpadképnek?

- Nem, nem. Unokahúgommal nagyon szívesen énekelnék együtt, csak õ szégyenlõs, meg egyetemista, de egy-két számba bele fogom vonni. Nem azért mert családtag, hanem mert szépen énekel.

- Amikor a PUF volt a vendégetek a KEK-en, lánykórus énekelte gyönyörûen a Harang a rangod at.

- A Várj még egy percet! , azt is énekelte a négy csaj. Ilyeneken még gondolkozom, de amikor Belóék elmentek, Döncivel teljesen újra kellett kezdeni, és örültünk, hogy mostanára valahogy összeszedtük a zenekart. Gondold el, mekkora energia az új dobossal és gitárossal - függetlenül attól, hogy mindkettõ mennyire jó - összerakni a dolgokat! Vannak távlati tervek, legszívesebben nagy vonóskórussal, rengeteg zongorával vennék föl egy lemezt, pláne ezeket a számokat, amiket mostanában írunk. A fúvósokat már nem erõltetném, azokat nem szeretem, viszont puha gordonkákkal és sok-sok nõi hanggal egyes számokba. Nem mindegyiket végigvonyítani, mint a Charlie-nál. Az elképzeléseimet akkor lehet megvalósítani, ha úgy kész van a zenekar, hogy ha horkolás közben fölébresztenek, akkor is tudunk mindent - és ez még messze van. A klasszikus Vidámpark szintjére eljutni nagy meló.

- A klasszikusról jut eszembe, amikor a Balaton mûsora után a Döncivel megerõsített Vidámpark a szokásos Balaton-dalokat kezdte játszani a koncert folyamán, néhány paraszt ugatott, hogy ezt ma már hallották.

- Erre nem tudok mit mondani. Szopják le a faszom! Ezt már az Ugatha Christie idején játszottuk, pedig az több mint tíz éve volt. Akkor is - és ezt Vígh Misinek is elmondtam -, amikor a Balaton rég nem létezett, õ mittudomén melyik szektában evickélt. Hadd tegyem meg, hogy akkor is játsszuk, ha a Balaton után következünk. Nekem ez nem volt zavaró, egy-két fasznak igen. Tisztelem a Balatont, ezeket jó számoknak tartom, mostanában Magyarországon is kezdenek divatba jönni a feldolgozások, Amerikában pedig gyûjteményes CD-ket adnak ki a legjobb feldolgozásokból, miért ne játszanám hát?

- Egy "prominens popzenész" a feldolgozásbajnok Lovasi részvételétõl tette függõvé, hogy csatlakozik-e a Képzelt riport leporolásához. Kispálékat még Pécsrõl ismered, ugye, a suliból?

- Igen. Elõször Lovasit ismertem meg 87-ben, mi barátok vagyunk. Nem haverok, hanem úgy nagybetûvel BARÁTOK, Nagyon örülök, hogy befutottak, és mindenki örülhet, mert kevés ilyen jó zenekar van.

- Milyen volt újságíróként, komoly arccal leülni vele?

- Sörözés lett belõle. Sokkal jobb interjút tudtam volna vele csinálni, de az ominózus napilapban nem lehetett csak úgy, amilyet én akartam. Ettõl függetlenül megfelelt a céljának, amit az újságírás feladatul maga elé tûz, ahogy mondani szokták, hogy megismertessen egy olyan embert, akirõl a büdös életben nem hallottak. Akkoriban még a rovatszerkesztõm sem tudta, ki az a Lovasi, csak az a jó pár ezer ember, hiszen az ország a Csinibaba után ismerte meg õt. Várható volt, hogy belõle kisül valami nagy dolog, mert - nem akarok ilyen mûvelt lenni, fogalmam sincs, ki mondta, de - a tehetség elõbb-utóbb kilöki magát. Iszonyatos meló volt ott, a három ember totálisan egybeforrott, ráadásul Lovasi zseniális zeneszerzõ, zseniális énekes és zseniális szövegíró. Meg basszusgitáros. Különben meg kapja be a faszom, hogy legyen valami kontraszt a végén.

- A Z magazin csak ujjgyakorlat volt? Megkaptál egy témát, kazettákat, hogy írj róluk, vagy te választhattál?

- Néha én javasoltam, hogy menjünk le a Kispálra, a jubileumira Pécsre, volt, amikor küldtek ide-oda.

- Olyan hasonlóan remek, de kevéssé ismert bandákat mutattál be, mint az Andersen vagy a Karabély. Megpróbáltál egy kis fényt irányítani rájuk a lehetõségeidhez mérten?

- Persze, az is benne volt. Legalább halljanak róluk! Az Andersenrõl azért kellett sajnos, mert David meghalt. Azt viszont tudták a lapnál, hogy nálam nagyobb Kispál-rajongó és -szakértõ kevés van az országban.

- Melyik Vidámpark-dalt ültette át angolra David?

- A Csak az a táncot. "This was our time, this was our dawn, what were trying to find, but he's dead and gone." Ez volt a refrénje.

- Mint modern, századvégi huszonéves, szerinted a ti elhíresülésetekben segít, hogy egy lelkes mûszakis srác készített egy profi honlapot, ahol van zene, kép, mosolygás?

- Nekem ez nagyon jólesik. Sajnos még nem láttam, mert otthon nincs számítógépem, sõt a Matáv a telefonomat is kikapcsolta. A számítógéppel fura viszonyban vagyok, magyarul nem szeretem, de jólesett, ahogy mesélték a többiek. A törzskocsmámban mondták, hogy mi van, nagyfejû, alig fért bele a fejed a képernyõbe a Duna TV-n. Én ezt nem tartom akkora dolognak… A zenekaron nem tudom, mennyit lendít. Nem is értem, más miért tarthat bennünket annyira nagy számnak, hiszen én egy teljesen mezei, csepeli fasz vagyok, aki örül, hogy megvan a barátnõje hét éve. Örül, ha meg tudja venni a sörét, és ez nem mellébeszélés, mert én nem tartom magam kultikus mûvésznek, hogy órákig képes legyen rám várni valaki, mint te mondtad, ha késnék.

- De meg mersz olyan élethelyzeteket mutatni, sõt szépen meg tudod írni, amire nekem bátorságom sem lenne, másrészt nem tudnám ilyen mûvészien megformálni. Dicsõítelek még, ha az kell: én is kiönthetem a szívem egy Vidámpark-koncerten a közönség soraiban bujdokolva, amikor hallom saját lelkem rezdüléseit verbalizálni általad.

- Kedves, ha így érzed. Van ez a kurva gitár, elkap egy rosszkedv, már pedig sokszor elkap. Sokszor a jókedv kap el, de igazán csak az izgat fel, mint általában az embereket, a rosszkedv. Egyszerûen olyan szarban vannak az emberek… de nem akarok közhelyekkel dobálózni. Én nem tudok vidám nótákat írni, nem tehetek róla. Hogy találkozik valakinek az érzéseivel, ahogy kiéneklem a saját magam csalódásait? Szerintem mindenki szeretett úgy lányt, hogy az otthagyta a linkségei miatt. Ez egy olyan egyszerû, banális brazil szappanopera-helyzet, hogy ihaj! Mindenki érzi, hogy mi ez, csak nem tudja megírni, lefesteni vagy lerajzolni. Ennyiben végül is hatásos és jó a rock'n'roll. Talán. Fasz tudja.

- Más kifejezési formákat is említettél. Hogy áll a zenekarokról tervezett film?

- Az alapszinopszis megvan. Készül a forgatókönyv, de nem akarjuk elkapkodni. A narancsos Para-Kováccsal csináljuk. A gyártásra nagyjából megvan a pénz, Durst Gyuri lesz a producer, a zenekarok beleegyeztek a Tankcsapdától kezdve a Kispálig, a Korai Öröm, mindenki.

- Még, még! Ki mindenki?

- Soroljam? Másfél, Blabla, ColorStar, Vidámpark, meg egy csomó jó zenekar. Ez majd kiderül.

- Mint a budapesti alternatív élet reprezentáns képviselõi?

- Ezt a faszt! Egy az, én nem vagyok budapesti, és nem vagyok alternatív. Ez itt a nagy különbség. Én csepeli vagyok. Vagy törökbálinti, éppen ahol élek, és a budapesti alternatívokról megvan a véleményem. Nem, ez egy nagyon szép szerelmes történet lesz. És még egyszer leszögezem: a Vidámpark nem alternatív, hanem egy kedves kis rock'n'roll zenekar. Angliában mezei rockzenének neveznék. Olyasmi, mint az R. E. M., bár még ahhoz sem hasonlítanám. A Vidámpark az Vidámpark.

- Underground?

- Persze, underground abban az értelemben, hogy ebbõl nem keresünk pénzt.

- És akkor ki is Õz Zsolt valójában, merül fel a kérdés az olvasóban. Zenész, újságíró, mini-Wenders? Kérdezném, hogy mi van a személyidben, de az ugye elveszõdött.

- Van egy adóigazolványom, amivel az ellenõröknek igazolhatom magam, úgyhogy nagy gond nincsen. Mit tudom én. Istenigazából költõ vagyok és rockzenész és újságíró, nem tudom. Õz Zsolt vagyok.

- No de értelmiségi létmódot folytatol mostanság?

- Abszolút nem. Semmilyet. Elvegyülgetek. Írom a számokat, írom a cikkeket, etetem a kutyámat néha, szeretem a nõmet. Ez ilyen emberi létmód szerintem.

- A Narancsnál jobb, mint a Népszavánál? Pont ez a lazább újságírótípus kell?

- A Népszavánál is ugyanez volt, csak ott nem lehetett úgy írni, mint a Narancsnál. Itt most élvezem, ott nem élveztem. Napilaphoz biztos nem mennék el, mert a napi kulimelót, meg azt, hogy tehetségtelen faszokra kell hallgatnom, nem bírnám. Függetlenül attól, hogy kurva sok pénzt adnak.

- Maradt rossz szájíz, ellenségeskedés, "lelõjük a kutyádat"-típusú telefonok, amikor például a Back II Blacket legyaláztad a vérbe?

- Én egyszerûen a véleményemet mondtam. Hallgasd meg a "slágereiket"!

- Az hiányozna még! Alig tudtam kiheverni, amikor valami értelmi fogyatékos tinik adóján belefutottam a Szerelembombába.

- Kétféle zene van: jó és szar zene. Csak annyit üzentek a kritika után, hogy ne igazán látogassam azokat a helyeket, ahol õk vannak. Én ennél keményebbet akartam írni, de azokat kihúzták. Amibõl nagy botrány lett, az a Dopeman.

- Arra érkeztek válaszok rendesen. A szerkesztõség viszonylag bocsánatot is kért - mindazonáltal fenntartva a jogot, hogy Dopemant változatlanul seggfejnek tarthassák, akit tahóként ki lehetne (kellene?) lõni az ûrbe.

- Engem az izgat az újságírásban, hogy napi-heti-havi dolgokra lehet reagálni, és sokkal jobb pénzt keresel ezzel, mint egy zenekarral. Mellette pedig lehet csinálni a Vidámpark zenekart, mert hála Istennek nem vagyunk rákényszerítve arra, hogy diszkóba elmenjünk haknizni, vagy Piripócsszentfaszára szaros, geci mûvházba, ahol kapunk tízezer forintot összesen. A Vidámpark megteheti azt - mint ahogy bármelyik zenekar, persze -, hogy ne játsszon. Csak akkor, amikor kedve van.

- Azért egy diszkófellépés csak becsúszott a hétvégén.

- De direkt el is poénkodtuk. Tíz óra helyett egykor kezdtünk. Már tiszta idegek voltak. Ahhoz képest tök jól lejátszottuk.

- Ki volt ideges, a tulaj vagy a miattatok érkezõ közönség a helytõl?

- A tulaj, meg az a tíz seggfej, aki diszkózni jött. Szerintem a Vidámparkra többen jöttek, mint ahogy a mellékelt ábra mutatta a végén.

- Naaa, ezt így kijelenteni nagy merészségre vall. Bár a reflektoroktól elvakított rockzenész a színpadról nyilván csak táncoló foltokat láthat, de ha megfelelõ erejû gondolattal ölni lehetne, akkor ma nem tudnék kivel beszélgetni.

- Fene tudja. Mi korrektan lejátszottuk, megkaptuk azt a kevés pénzt, amit azonnal el is ittunk.

- Tehát nem abból fõzött ebédet az asszony. Mindenkinek megvan mellette a biztos állása?

- Krisztián számítógépes rendszergazda. Pisti nyomdavezetõ. Egyedül Dönci él a zenébõl, de õ játszik három zenekarban, plusz utcazenész, szóval neki is megvan a lóvéja. Nekem is. Ezen a szinten elevickélünk, de senki nem gazdag. Per pillanat arra nincs pénzem, hogy a fürdõszobánkat megcsináljam, de majd biztos lesz.

- És mosógép van már?

- Az csak vicc volt. Nagyon jót röhögtem, amikor elolvastam. A wantedosok haverok. Uj Péter nem volt hülye, kivette belõle azt a poént.

- Az teljesen tudatos, hogy a cikkeidben gyakran elõkerülnek személyes élmények, vagy ez egyfajta kibújás a feladat alól? Ügyes rhetorikai-stilisztikai fogás az olvasót azzal hitegetni, hogy bepillantást nyerhet az életedbe, vagy úgy tartod természetesnek, hogy mindent magadhoz kötsz, mindent önmagadon kersztül láttatsz?

- Azt hiszem, Krúdy mondta, hogy mindenki a maga történetét írja meg. Szerintem normális, ha benne van, hogy velem mi történt akkor, de egy csomó olyan írásom volt a Z magazinnál is, amiben nincs az, hogy ki vagyok, meg hol. Viszont ami tényleg megtörtént, és úgy volt - bár a fene tudja már, hogy a mese és a valóság közt mi a különbség -, például tényleg a Bikini-koncerten csókolóztam az elsõ csajommal, és után a tényleg hánytam a kövidinkától. Vagy tényleg ott voltam Miskolcon azon a hülyék versenyén, és berúgva a Para-Kováccsal felmentünk a férfi szépségverseny közepén, és kellettük magunkat. Ezeket nem tagadom le, és alapvetõen abból indulok ki, hogy egy eseményt úgy lehet dokumentálni, ha ott van benne az egyén.

- Mint írói technika akartam megkérdezni.

- Nekem nincs írói technikám. Nem állok neki prekoncepcióval írásnak. Egyszerûen eszembe jut, hogy mi volt akkor. Azonban sok kritikához nem volt közöm, egyszerûen meghallgattam a CD-t, és értékeltem. Interjúnál a másikat próbálja jobban megismerni az ember, abba nem is fér bele, hogy én akkor mit csináltam. Szándékosan nem alakítok ki írástechnikát. Vannak mestereim, mint Hajnóczy, Temesi vagy akár Tar Sándor, de õk is ilyen automatikusan mûködnek. Sokan nem hiszik el, hogy akaratlanul beírja saját magát az ember, amikor beindul az agya. Aki nem írja bele magát, az hazudik, az mellébeszél. Mert aki elkezd írni, zenélni, magából akar megmutatni valamit kifelé.

- Nem is kell kontrollálni utána?

- Hogy a viharba ne! Nem azt mondom, hogy egybõl leírtam, zseni vagyok, aláírom. Elõször ösztönösen pattan ki, de utána javítgatni kell, hogy kerek egész legyen. Ugyanez van a szövegírásnál is.

- Van olyan szöveged, amit ma már bánsz, hogy megszületett?

- A Vidámparkban nincs.

- Ugatha Christie?

- A Jó ebédhez szól a nóta. Játsszuk, mert hatásos, de túl direkt, nincs választási lehetõség, sem szép képek, csak nekitámadni! Undorítóak voltak és a mai érzékeimmel is abszolút húzósak ezek a vasárnapi rántott húsos- csirkezabálós-salátás magyar hangulatok, de milyen alapon ítélek meg én mást? Nekem is megvan a magam törzskocsmája, a kedvenc HÉV- emen utazom, fogom a gitáromat, a kispolgáriság ugyanez. A szokásoknak valamilyen szinten mindig rabja az ember. Akinek nem adatott meg, hogy például zenéljen; aki "csak" végigmelózta az életét egy csepeli gyárban, mint a barom; valahogy felnevelt három hülye fiúgyermeket, azon mit kérsz számon? Ilyenkor nem szabad bántani még azokat a geci sorozatokat sem, mert nekik nem lehet mûvészfilmeket mutogatni. Egy hetvenvalahány éves ember örül, ha tud egyet vigyorogni, vagy tíz percig át tudja képzelni magát a másik helyébe. Örül, hogy ki tud menni a kis telkére, meg tudja etetni az én kutyámat, mert nekem nincs rá idõm. Ezért szégyellem az effajta szövegeket. Szalay Peti nevében nem nyilatkozom, az Echte Ungarische Gentlemant és a Háztartási szörnyet, amiket most már rossz szövegnek tartok, nem én írtam. A jó szövegek akkor maradnak fenn, ha nem dühbõl jönnek, nem egy pillanatnyi indulatból, és ott van mögöttük valami más.

- Mit értettél ezen, többsíkú legyen?

- Tudom, hogy minden író ezt mondja, de én nem írok szándékosan szöveget. Megindul egy akkord, bennem vannak a képek, a történet - általában valós történetrõl szól mindegyik dal -, és beindul az agyam. A Csak lassant, amirõl mindenki ódákat zengett, hogy milyen összetett, meg lószar, azt fél óra alatt írtam meg. Kezemben volt egy üveg barackpálinka a Rósz Gyuri lakásán, itt Csepelen, még arra is emlékszem, hogy piros tollal fecnikre írtam, és csak annyit mondtam a Rósznak, hogy játsszad, játsszad. Biztos benne rejlik, amit én megéltem, ám akkor volt egy olyan idegállapot, hogy úgy hirtelen lezúztam. És mindenki kérdi, mennyi idõ alatt írtam meg. Fél óra alatt.

- Pedig mûvészeti kislexikonnak elmegy.

- Azon nem is javítottam, a mai napig úgy van, ahogy kijött. Alapvetõen van huszonévesen egy hangulata az embernek, van harmincévesen elképzelése, hogy lehetett volna élni, meg hogyan fog élni, de elõre megtervezni szöveget, szerintem olyan nincs.

- Rendelésre, teszem azt egy kocsmaavatóra nem is tudnál rigmusokat gyártani?

- Esküvõi meghívóra írtam már vicces szöveget, vagy most a Magyar Narancsnál kocsmáknak fülszöveget. Felében nem jártam, hát kitaláltam, milyen lehet. De ez nem a Vidámpark zenekar! Válasszuk ketté, mit csinál valaki kötelességbõl vagy kérésre, és mit magától!

- Az új zenésztársak motiválnak, vagy egyedül formálgatod a szövegeket?

- Nem titok, bár senki nem írta meg eddig: általában én vittem a legtöbb számot zeneileg is, ám a szövegek soha nem attól születtek, amit õk játszottak, hanem ami az én agyamban kialakult arról a számról. Változatlanul én írom a dalokat, van egy buta kis akusztikus gitárom, aztán a négy-öt akkordos nótákat szépen megcsináljuk. Ahogy játszani kezdik, jönnek új inspirációk, de amikor mûködõnek ítélve odaviszem a zenekar elé, akkor már a szöveg is megvan nagyjából.

- És így szép lassan felépül az életmû?

- Nem tartom ezt életmûnek.

- Mégis hamarost elérkezik a tízéves buli ideje, eredeti felállású Ugatha Christie-visszatérés, Sportcsarnok, unplugged.

- Hát igen. Röhögök, mivel egyre többen keresnek meg, hogy ezek mekkora, és milyen jelentõs… Nem leszek álszerény. Tudom, hogy ezek jó számok, és dokumentálják valamennyire, hogyan éltem én akkor. (Azt nem tudom, a többiek hogy éltek.) Megmutatják, mikor hagyott el a csajom, vagy én mikor hagytam ott. Milyen állapotban voltam, beteg voltam, vagy nem. Volt-e lakásom, vagy nem volt lakásom. Sokan hasonlítottak Cseh Tamáshoz, én mégsem merném összehasonlítani vele magam. Persze, hogy életmû. Apámé is az, aki - megint a szociális demagógia - harmincöt éven keresztül tolatásvezetõ volt a Csepel Mûvekben, három mûszakban dolgozott, és felnevelt három gyereket. Én jövõ augusztusban leszek 30 éves, nincs egy gyerekem sem, pedig csodálatos barátnõm van. Nem tartom magam egy öreg, kiégett rock'n'roll zenésznek, nem akarok idegrendszer- zavarodásban szenvedni, hogy csak a zene, ezért csinálom mellette az újságírást. Közben hetente kettõt próbálunk, koncertezgetünk, és szép csendben kialakulnak a számok. A fejemben már megvan az új lemez, a címe is. Szponzortól tudtam volna két- háromszázezer forintot szerezni már most, de nem kapkodunk. Egy olyan anyagot akarok összehozni, amitõl mindenkinek leszakad a feje. Bár mindig ezt mondom. Nem játssza majd a Juventus, ám én úgysem vagyok sztár alkat, meg nem is óhajtok az lenni. Nem lenne se idegem, se idõm, se kedvem, hogy állandóan playback koncertekre járkáljunk, vagy ráénekeljek Presser Gábor legújabb lemezére. Az eddigi Vidámpark-albumoknál sokkal jobb, sokkal erõsebb lemezt meg tudok csinálni. Mindegyikkel az a bajom, hogy hiába dicsérte szénné a kritika, tudom, hogy egységesebb és keményebb lemezt lehetett volna. Mindig mániám volt a konceptalbum, de sosem valósult meg tökéletesen. Fõképp az én hibámból.

- Az elõzõeknél mindent pontosan eltervezve, készen vonultatok be a stúdióba, csak felvenni kellett õket?

- Egy volt, amikor nagyjából mindent tudtunk, a Cracowia. A Bambinál elõször szembesültem ezzel a billentyûs-sampleres technikával. A Karnevált úgy szedtük össze teljesen véletlen módon. Olyan is a lemez, mindazonáltal van rajta három egész jó kis szám. A Go Go jó volt - a Tíz új sláger nekem csak Go Go -, de ott egy csomót pöcsöltünk. A Cracowiánál mentünk be úgy, hogy tudtuk, mit akarunk. A Vidámpark akkori felállásának szerintem az volt a csúcspontja. Több más epizód mellett azért is ment ketté a dolog, mert annál jobbat abban a felállásban nem hiszem, hogy lehetett volna. Szalayék mindenféleképpen a ColorStar irányba kívántak elmenni, az elején megpróbáltam hozzáidomulni, de kiderült, hogy ez nekem nem fekszik.

- Néztél végig koncertjüket? Tetszett a zenéjük?

- Persze, nemcsak amikor egymás után léptünk fel, múltkor Törökbálinton játszottak egy partin, ki is mentünk Patríciával. Nagyon szeretem a ColorStart, de oda egy olyan énekes, aki buta rock'n'roll számokban és popsanzonokban gondolkodik, nem való. Mint ahogy én sem egy ilyen gondolkodású zenekarral képzelem el a dalaimat. Ezt mindenki fölfogta, jó a viszony. Ha lesz új Vidámpark-lemezfelvétel, amit úgy õsz végére teszek, azon mind a Farkas, mind a Szalay, mind a Keleti András, mind a Balahoczky közremûködik majd, remélem. Egy nagyszerû lemezt szeretnék csinálni Döncivel, mert õ nagyon jó játékos, és nagyon ráérzett ezekre az új dolgokra.

- Milyen vágyaid vannak még? A világbékén kívül, természetesen. Hírnév? Teltházas Népstadion?

- Nem, azt úgysem fogjuk. Bõven elég, ha minden koncerten két- háromszázan vannak.

- Magánéleti álmok?

- Patríciától nagyon szeretnék egy gyereket, vagy kettõt. Akár ötöt is, de amíg nincs kész a fürdõszoba, nincs annyi pénz, hogy úgy döntsek, helyén van minden, addig nem. Én nem fogok úgy járni, mint Csepelen jó páran.

- Szülinapi ajándékul mit szeretsz kapni? Kis plüssállatkát? BKV- bérletet? Könyvutalványt?

- Unicumot, literszámra. Azt imádom. Nincsenek különösebb vágyaim. Ne kelljen azon csöveskedni, meg tudok-e inni egy korsó sört, van-e cigim, tudok-e venni egy kerek Ementáli sajtot vagy Trappistát. Ne legyenek forintos problémák az új mûsor felvételénél, kiadják a lemezt, és kész.

- Fontold meg a következõ választ, mert esetleg soha többé nem állok szóba veled! A még kicsit nyers sajt a jó vagy a nagyon érett, ami szinte mozog?

- Attól függ, milyen sajt! A Trappista inkább mikor keményebb, szerintem.

- És jó zsíros vagy netalán szikárabb, szárazabb legyen?

- A Trappista szikárabb. Az Ementáliból az a jó, ami már szinte mászkál, illetve kicsit össze lehet nyomni. A Camamber viszont akkor, ha már nyúlik. Nagy sajtbuzi vagyok. Egyik születésnapomra vett negyvenféle sajtot egy haverom, mindegyikbõl tíz dekát. Ho-hó! Az finom. A húsokból csak azt eszem meg, amin nincs mócsing, amin nincs rajta az állati elhullás jele.

- Az zavar, hogy gusztustalan, vagy hogy egy lélekkel bíró élõlény volt?

- Esztétikailag nem bírom. Csúnya, ahogy a csirkébõl kilóg a lába. Általában sem bírom azt a "Mucsa hangulatot", bár elég sok szabolcsi esküvõ résztvevõje voltam. Az nem zavar, hogy élõlény volt.

- Megeszed mert csúcsragadozó vagy, és te állsz a tápláléklánc végén?

- Hagyjuk ezt! Ez hosszas filozófiai eszmefuttatás lehetne. Ami gusztusosan néz ki, azt megeszem.

- Teszed le a szalmakalapomat, nézzenek oda! Térjünk vissza a sajthoz: magában vagy tésztával vagy…?

- Minden rendû és rangú formájában, bármilyen sajt legyen. Nincs is rossz sajt, szerintem.

- A kis krémsajtok?

- Az is tökéletes.

- Csokoládésat ettél régen?

- Mese sajtot? Azt nem szerettem.

- Ha rádöntenének egy kamionnyi pénzt, tevékeny életet élnél, vagy eldöglenél otthon és napozva, láblógatva híznál, mint a disznó?

- Hülye vagy? Sok mindent megcsinálnék belõle. Egy normális kiadót. Egy alapítványt, ami támogatná a zenekarokat, hogy ne kelljen szükségbõl mással foglalkozniuk, mert itt semmiféle anyagi elismerésben nem részesül az a fajta zene, nyugodtan nevezhetem költészetnek is, amit a Lovasi, a Menyhárt vagy a Legát csinált. Mindenki a kapcsolatokból él valahogy. Emellett egy kocsmát, ahová tényleg csak a normális emberek járnak. Egy könyvkiadót is, meg egy csomó mindent. Tehát valószínûleg nem ülnék otthon magam elé nézve.

- Mûvészfiatalok összegyûlnek és megváltják a világot-típusú kocsmát? Ne adj Isten, mást értesz normális emberen?

- Normális ember az, aki magát annak tartja. Aki elszív egy szál cigit, megiszik egy kis unicumot, de nem verekszik, nem szedi szét szándékosan a másik fejét. Olyan szintû életmód, ami nem arról szól… Normális ember az, akivel el lehet beszélgetni. A jogászdoktortól az utcaseprõig bárki lehet ám. Egy bankár yuppinak biztos nem én vagyok a normális ember, nekem viszont egyértelmûen nem õ, aki azt hiszi, övé a világ, mert tele van lóvéval. Õ se normális.

- Kulturális igényszint kötendõ ehhez?

- Persze. Egyfajta mûveltség és olvasottság nélkül ember nem létezhet.

- Neked mi jelent kikapcsolódást, hogy tudod kipihenni magad, mi az ami ellazít?

- A kutyus. Rohangálni vele, dögönyözni. Patrícia inkább életértelem, nem kikapcsolódás. Elmenni a kocsmába, zenélni, könyveket olvasni, ezek nélkül én nem tudnék élni.

EDITor not to be

1998. július 14.

Semmi Cicó