Go Go Girls
Ha túl szép a nõ, én
attól félek,
hogy nem passzol majd a testhez a
lélek
ha lerobbant a szervezeted,
az indulataid majd levezeted
valami másban
ha elvesztetted a hited bennem,
még mindig hihetsz majd
valaki másban
s nem számít ha eleged van belõle
hisz úgy sem menekülhetsz elõle
Go go girls!
Go go boys!
Töltsd velem az idõd
ne is gondolj másra
se arra, ami most van
se a folytatásra
majd kitalálom, ha kitalálom
mennyire segít bennünket az álom
akkor se menekülhetsz elõle
ha úgy érzed, hogy eleged van
belõle
Go go girls...
Gyerünk
édes
Gyerünk édes, nincs más
hátra
hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk
az indulatoknak e bájos tánca
ne mondják, hogy ezt nem így
akartuk
itt az alkalom, hogy az unalom
végre mélabúsan nosztalgiázzon
ha elûztük, hát ne hagyjuk,
hogy ránktelepedjen, megint
idemásszon
Másszon inkább a szívünk
másszon a jobb oldalra végre
de adassuk vele írásba,
hogy ne esküdözzön folyton
az égre
valami vadság kell, hogy jöjjön,
hogy az életünkön végigmeneteljen
az unalom helyett mindörökre
ránk telepedjen...
Gyerünk!
Ne hagyjuk,
hogy ránk telepedjen
az unalom
ha elûztük
ne hagyjuk...
Adjunk
az image-nek!
Kezdjük újra mint régen
mint a manökenek a képen
mikor ártatlanra festették magukat
de te ne taposs rá a fékre
mert ha egy beindult ember fékezi magát
csak sírás lehet a vége
hát kezdjük újra az egészet
kezdjük újra mint régen
Mit is lehet mondani arról a nõröl
aki belép az ajtón és
egybõl a cigit
a portásfülke elõtt
a hamutartóba nyomja, mert rajta
hibátlan a smink
s õ mégsem olyan link
hogy ne tûnjön teljesen kimértnek
ad majd helyettünk az image-nek
Adjunk az image-nek!
Fûszál a fején
Az image igazán megkapó
hajnalban az utcán, és nem zavarja
a nadrágján a tenyérnyi
folt.
Mert régi, és kemény
még ki sem száradt, vége
volt
soha nem élt elhihetõen
nem marad nyoma, fõleg nem olyan
amilyen bennem régen volt
összeaszalódva
szilvakékben...
Adjunk az image-nek!
Ha
valaki elmegy...
Hátranézett, és láttam
hagyott még idõt
tudtam, hogy milyen lesz
utólérni õt
egy gyengéd gáncs
egy mosoly, "ne bánts"
de ismerte jól
az eljövõt
csak az elmenõkkel
vannak bajok
mikor elmennek, és én
ott maradok
az ablakhoz nyomott,
lapult orral
s körülötte
a párafolttal
csak nézhetem majd
hogy hogyan is élnek
a levélszekrénybe
bezárt méhek
meg a romlott húst
szaglászó macskák
nézi egy darabig, aztán
csak-csak otthagyják
és három napig
elõ se jönnek
rohannak hegynek, és
rohannak völgynek
így lesz majd nekem
teljes a magány
tévét néz
a kisstílû vagány
Én már nem tudom,
hogy miért és mit csinál
talán épp most felejti el a
nevét
egy másik emberbe bújik
onnan néz, onnan beszél
Ha valaki elmegy,
hogy is pótoljam mással
rókafogást hogy is lehet
a csukaharapással
térdig a vízben
de majd ha télen
befagy a folyó, akkor majd
talán utólérem
kutyák húznak
macskák menekülnek
a túlsó parton egy szánba
majd õk is beleülnek
de én minek is mossam
a számat ki vízzel
nem tudok mit kezdeni
a keserû ízzel...
Menjünk
le délre
A tóba
épp, épp csak mutatóba
belemártotta a lábát
s fintorogva kihúzta
neki már minden hideg
ezen a nyáron
már esõfelhõt se láttak
csak néha egy UFO-t a nádban
bõrkabátban, de te ne érts
félre
ha fázol, menjünk le délre
- a
presszóba!
Na lesz, jól van
egy feles vodka, meg a korsóban
meleg sör, s az mellékes
mit szól hozzá a kellékes
lehet pincérfiú, vagy pincérlány
csak rejtse magába a bánatát,
hogy miért vannak itt még ennyien,
már rég el kelle mennie - délre!
És ugyanúgy nem hitt
a szõke, kifestett nõkben
mint a földöntúli erõkben
míg a holdra nem repítették
(ahol már minden rideg volt)
jól van, mondta
lent majd a presszóban
megbeszéljük, hogy milyen istenek
milyen helyen is laknak
(laknak, és jól laknak)
ezen a nyáron
már esõfelhõt se láttak
csak néha egy UFO-t a bárban
bõrkabátban, de te ne értsd
félre
ha fázol menjünk le délre
- a
presszóba...
Gondolj
másra
Ha egy kémnõ titokban a holdra
jár
csak úgy csinál, mint más,
ha érzi,
hogy túl szûk a világ
ha két nõ titokban a bárba
jár
csak úgy csinál, mint más,
ha érzi,
hogy túl szûk a világ
Várj!
ha túl kevés, gondolj másra
gondolj másra...
Berögzül majd az emberi agyba,
hogy itt maradunk majd magunkra
hagyva
berögzül majd az emberi agyba,
mint emberi lábnyom a hold sivatagba
Várj, és még várj
ha túl szûk a világ
gondolj másra...
Az
utolsó ragadozók
A fátyol lebben, csábos mosoly
az
arcán
a sötétben már magába
hívna, de
ekkor
a hajón kigyúlnak a fények
eltûnik, ugyanúgy mint régen
mikor a paradicsomból kiûztek
túl sok lehetett már a jóból
A rulettnél ülök, s persze
nyerek
agyanban zúgnak nõi nevek
mit szólnának ezek, hogyha látnák
de a túlsó parton, hogyha nem
találom
kisegít majd az amerikai álom
ott túl az óceánon
De ha kipusztulnak az utolsó
ragadozók
magvadulnak a szelíd növényevõk
s meglincselik az erdõszéli
hentest
s ugyanígy járnak a gyanútlan
törzsvevõk
A kontinensen van az a hely
a Farkas-utca, a "Strada-Rahovei"
ahonnan elvitte minden cuccát
s a menekülõ nõk mind ugyanígy
tesznek
mikor már régen nem lesznek
se farkasok, se utcák
De ha...
S nem számít, hogy mi lesz a
vége
várok majd az öröklétre
egy távoli, kozmikus óceánban
s ha nem jön össze, utazok majd
másban
utazok majd az elmúlásban
letünt vágyak szárnyán
vágyak szárnyán...
Echte
Ungarische Gentleman
Az aranyfogait villogtatja
a szájszaga akár egy õskori
lelet
neonsárga mackóalsó
a zsebében olvad a Balaton-szelet
õ karatéka, s body-builder
hát nem ajánlatos ránézni
se
mert igazi büszke címerállat
valódi echte ungarische gentleman!
Korunk hõse õ, neki nincs párja
íme, az ugar királya
az igazságosztó, magányos
árja!
Nemzetiszínû trikójában
ha megjelenik, mint egy látomás
ne merészkedj túl közel
hozzá
mert kitör rajta az identitás
(-tudat-!)
amit mindenkivel tudatni akar,
hát nem ajánlatos ránézni
se
mert igazi büszke címerállat
valódi echteungarische gentleman!
Korunk hõse õ...
Még
egy kört!
Kellemes este lesz, jókedvû a
maffia
tombol a publikum, és tombol a
romantika
itt füst van, és félhomály
és rizning van, meg muskotály
és fõmûsor a lincselés
sírva vigad a tüdõ, és
puffad a máj
borzasztó ez a kóceráj
Még egy kört!
Kisasszony, kérem hozzon még
egy
féldecit
Kisasszony, nincs pénzem
de rajtam már csak ez segít
oly hûvös, oly nyûgös,
és oly
kimérten méri ki
a cefrét, de a szívét
majd mégis
nékem önti ki talán,
a pult mögött
zárás után
Még egy kört!
Nekilöktek
Nekilöktek minket a ház falának
s nem volt nehéz rájönni,
hogy
eltalálnak
ha ránk lõnek, mikor menekülni
akarunk
tizenhárom rendõr fogta a karunk
elengedtek mégis, s megnéztem
õt
kit is hozott mellém az utca vére
bár nem volt egy tipikus utca réme
mégis ezer éve untam már
a nõt
Vehet föl álruhát, festheti
ki magát
de õ már nem hevít, sehova
nem repít
arcán folyik a festék az esõben
elmerültünk ketten az idõben
és nem találjuk egymást
csak a másvilágot, és
nem egy más
világot
Hozzám bújik, de könnyen
leszerelem
mert ebben a városban nyomasztó
a
szerelem
Amerikát mond, de Budapestrõl
beszél
elvesztette teljesen az eszét
üvölt, hogy rabok legyünk,
vagy
szabadok
én nem hiszem, hogy mellette
maradok
arcán folyik az utca vére
de neki még így is megérte
Vehet föl...
