Angyalok
jönnek
Tegyük félre, õt is a télre
pedig jó kis csaj és illik is
hozzád
és a szerelem szép (ugye)
a képen, de te éppen
valami szerrel élsz és akkor
úgy beszélsz
ahogy csak te érted, mert ilyenkor
teérted
Angyalok jönnek mosolyognak, hogy
"Önnek
van némi sara, szereztünk vokált,
íme
az angyalok kara, hát énekelj
szépen
és ez nem kényszer, de azért
ne mondjuk
kétszer":
"A második szárnyam akkor vesztettem
el,
mikor az elsõt elmulattam
és meg lehet még valahol, valahol
elvben
de ez nem változtat a tényen
hogy ittmaradtam"
Nastassja
Kinski
Az utolsó vonat Varsó felé
jár
Nastassja Kinski a peronon áll
A peronon áll és engem vár
Úgy látszik, hogy mégis
szép lesz ez a nyár
Na de várj, na de várj ez mégsem
Amerika
Az állomáson nincsen senki rajtam
kívül
A peronon állok magamon kívül
Varsó szélén áll
egy lepusztult bár
Pedig Nastassja Kinskivel szép lett
volna
a nyár
Na de várj......
Tejfog
találtam valamit, igen neked egy dolgot
tegnap még a járdán,
amit valaki régen
biztos hordott
Gondoltam, most ki rakja el
ha senki, majd én elviszem magammal
keresek hozzá egy bolygót
és tele rajzolom majd szép tavakkal
Találtam valamit, és benn a fejemben
(ott hátul)
motoszkál azóta, hogy kérem
szépen:
most ki rakja rendbe
helyetted
A dolgaimat,
ha senki...
Találtam valamit, magamhoz egy kulcsot
amíg aludtál, és a fejed
a párnán lecsuklott
és valami hullott az égbõl
Gondoltam, ezt ki rakja el,
ha senki...
Sötét
alak
Sötét alak vagy, lepusztult fazon
Tipikus vesztes, ritka nagy barom,
Telihányt ágyad sivár
mementó,
Számodra itt már se pénz,
se posztó.
Még vár rád egy kocsma,
hol a sötét falak
egy lehangolt hamis tangót
visszhangzanak.
Ellened minden, a vesztedbe futsz,
akárhol jársz is, csak bajba
jutsz.
Ez lett belõled, híres nagy
vagány
egyetlen társad a nyomasztó
magány.
Mi várhat rád még,
vár rád egy tangó,
párod egy lotyó, sírod
egy presszó.
Keresd,
keresd
Ezt a TV-t már láttam, és
mintha ezt a
KV-t is ittam volna már,
de azóta sem tudom, ez-e az a sarki
bár
Olyan ismerõs a hely
de itt bárki bárkivel táncol,
én nem
emlékszem arra,
hogy valamikor erre jártam, mikor egy
kék szem meredt balra
A függöny felé, a WC elé,
feküdtek ott
szép dögök is (kutyák,
macskák)
és az angyalok mellett, persze, persze
ördögök is.
Keresd. Keresd.
Ha nem találod, keresd,
mert kétszer kell, hogy szeresd,
ha egyszer nem jó, kétszer kell,
hogy szeresd.
Körbe-körbe
A lábamhoz ülne, vagy csak dûlne
mint a régi tanár, bele a tûbe
s a táblánál csak arra
vár a csikó
hogy lépjen és vágtasson
át
olyan vidékre, ahol beszédét
nem érti
nem érti más
Azt mond akkor, amit akar, mondhat
csúnyát akár
ha a tévébe hívják,
mert a világ
rá úgysem figyel és õ
rémülten áll
az idegen szépséget még
nem érzik,
nem érzik át
A buszon ül majd megint és csak
néz
körbe-körbe
úgy néz az ablakba, mint a tükörbe
hogy ment el az idõ? és most
hogyan
tovább?
vagy inkább minek, vagy kivel és
fõleg,
fõleg hová
Az ülés a dûlés a
tû és a régi tanár
azóta tudják, hogy jön
majd egyszer a
magány
és elintéz mindent, csak a hajnali
táj
vár úgy majd téged, ahogy
soha senki,
senki se várt.
Cracowia
Express
Krakkó felé a sínek mellett
az ülésen hátul
végre egyidejûek lettünk
magunkkal, és
nem késtük le
azt az érintést, amit úgy
kerestünk
és ha nem találtuk volna,
még mindig úgy ülnénk,
mint a moziban,
észre- és részvétlenül
És nem sejtenének semmit a sejtek
csak kiharapott szánkon éreznék
a friss vér émelyítõen
édes
átható illatát.
Ha kibomlik haja, mint egy hasonlat
a hasonlat tárgya már önnön
maga
megrémül saját szépségétõl,
és
eszeveszetten menekül
az autó elé, pont a fénycsóvába,
de
megriad a hirtelen fénytõl
rettegve hátranéz, és
rohan tovább
egyedül
egy tengerparti panzióba, ahol másnap
reggel mielõtt elmegy
nyújtózik puhán, mint
a macska,
és otthagyja nekem
Az ánizsvodka ízét, a
pályaudvari restik
báját
Az ott szunnyadó angyalszívet
a sínek közötti élet
fáját.
Mackóbár
És elszabadultak a pasztellszínek
s a Mackóbárban jól berúgtak
kötekedtek a medvékkel estig
és zárórakor hazavonultak
Mit tehettem volna veled drágám
felültettelek a villamosra
az esõ még tegnap éjjel
a garázs elõtt sárgára
mosta
S elszabadultak a növényevõk
is
jól megverték a ragadozókat
és meg kellett ezt ünnepelni
hát végigvedelték a borozókat
Mit tehettem volna veled drágám
mikor a házatok elõtt a megállóban
egy teljesen részeg oroszlán
feküdt
és szavakat hugyozott bele a hóba
És elszabadultak a vonatok végül
és széttépték
a menetrendet
össze-vissza jártak utána
élvezve nagyon a vadi új trendet
Milyen is lehettél akkor drágám
mikor a pályaudvarra nem jött
a vonatod
hazamentem és kevertet ittam
és kísérõnek hozzá
egy konyakot.
Lépd
át
Lépd át, ha büdös a
bácsi
és víz helyett a vérben
fürdik
Szedd fel az új csajodat
és mire a tócsa összegyûlik
Te már telefonálj, hogy esti
programod
tartalmas legyen
a bélyeg téged meg a lányt,
meglátod
rendbe rak majd összekapcsol
Már a suliban is épp olyan kretén
voltál
te hételemis, együgyû paraszt
hogy számolni épphogy megtanultál
de hajtogatod, hogy a korral haladsz
Hét telefonálj, hogy esti progromod...
Bújócska
Végre nem kell nézni az idõt,
mert
magától megy tovább
le is kapcsolja a szíjat, hiszen megint
itt
a nyár
hajában masni és tucat virág
Ki is fésüli, meg is mossa, közben
nézi
a TV-n a Rambót
bepakolja a szendvicseket a szatyorba, na
meg a magnót
hozzá az elemet és az almát,
ott rág
benne a kukackirály
Zsúfolt a hely, mégis eltûnik,
nézi, hogy
más ott mit csinál
egyedül leskelõdik, egyedül
játssza a
bújócskát
mert már rég nem keresik õt,
tudják,
hogy hová vezethet az útja
csak egy ajtóhoz, amire már
nem írtak
nevet
Örül is neki egy darabig, de hát
múlékony a báj
gyorsan visszazökken a múltba,
csak
annyit mond, zabálj
fröccsen a leves, az asztalra, mint a
vér
Nem is válaszol ezután, igaz,
hogy nem
is kérdez
én nem látok az agyába,
hogy neki pont
mért ez
az ember jutott, akit mindenki és
mindenért elér
Olcsó
himnusz
Néha jól jön egy kis szentimentalizmus
egy szívhez szóló bús
melódia
a presszóban egy csésze kávé
mellett
egy csöpögõs kis kétperces
csoda.
Idézd vissza tûnõ ifjúságom
Idézz hozzá bús melódiát
énekeld a nyálas szabvány
idillt
az olcsó szépség giccses
himnuszát
Idézd vissza aput, anyut és mamit
énekelj az elsõ szerelemrõl
mindegy ó, csak énekelj valamit,
és kábíts el, ne tudjak
semmirõl.
Mi
van
Pecsétes, molyette zakó,
alatta lyukacsos trikó,
öreg vagy, csontruhád is
nehezen viseled már.
A szél a zsebedben kutat,
mocsok és sár lepi utad,
halovány kis fény, a remény
benned,
és épphogy pislákol még.
Mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután
és nem érted,
hogy ki hordja itt a tested helyetted.
Az angyalok lopják a napot,
hagyd aludni a papot,
hisz õ sem tudja, hogy
mi várhat akkor rád,
Mikor a rémek az ágy köré
gyûlnek,
ronda dögök hegedülnek
torz siratót,
majd távozol és csendben elkárhozol.
Mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután
és nem érted,
hogy ki élte itt az életed helyetted
Gondold el mennyire fura,
hogy nem lehetsz a magad ura,
csaták dúlnak a lelkedért,
s te csak nézel, hogy miért.
Mert a gonosz a lelkedre éhes,
ha nevet, a mosolya véres,
akár a valóság, s a bamba
jóság
csak szemlesütve áll.
Mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután
és nem érted,
mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután
és nem érted,
hogy ki használja a lelked helyetted.
1
péntek este
Péntek este a nagyszobában a
videó
elõtt még arra várok
(He-hejjj!)
A fotelben, hogy ne ülj most elém
Ha te ruhát mosol, nekem az agyam mossák!
Elfelejtettem, milyen is voltál
Nem emlékszem, hogy milyen is vagyok
Hús-vér ember, vagy csak egy
véres hús
Körbezárva egy puhány testtel
Hol vannak a borzongások
a kéjes lusta nyújtózkodások?
Képernyõre meredt szemekkel
talál majd meg minket a reggel
Vonatok
szerteszét
Két napja várod, mégis
szelíden
nem arra kell, õ nem arra kell csak
a taxid is áthajt a pirosnál
és õ mégsem vár
Két napja várod, mondjuk szelíden
nem arra kell, õ nem arra kell csak
ruhád mellett a lelked is kimosná
és ha mégsem vár
Beállsz a sorba a buszjegyért
ne mondják, hogy te keresed a bajt
csak õ ne tûnjön el, mert
akkor vonatok szerteszét robbannak
és viszik híredet
Régóta várod, mégis
szelíden
nem arra kell, õ nem arra kell csak
a taxid is áthajt a pirosnál
és õ mégsem vár
Régóta várod, mondjuk
szelíden
nem arra kell, õ nem arra kel fel
ahol te vagy, mert tudja, hogy ki voltál
szerinted csak úgy látták