Angyalok jönnek 

Tegyük félre, õt is a télre
pedig jó kis csaj és illik is hozzád 
és a szerelem szép (ugye) 
a képen, de te éppen 
valami szerrel élsz és akkor úgy beszélsz 
ahogy csak te érted, mert ilyenkor 
teérted 

Angyalok jönnek mosolyognak, hogy 
"Önnek 
van némi sara, szereztünk vokált, íme 
az angyalok kara, hát énekelj szépen 
és ez nem kényszer, de azért ne mondjuk 
kétszer": 

"A második szárnyam akkor vesztettem el, 
mikor az elsõt elmulattam 
és meg lehet még valahol, valahol elvben 
de ez nem változtat a tényen 
hogy ittmaradtam" 
 

Nastassja Kinski 

Az utolsó vonat Varsó felé jár 
Nastassja Kinski a peronon áll 
A peronon áll és engem vár 
Úgy látszik, hogy mégis szép lesz ez a nyár

Na de várj, na de várj ez mégsem
Amerika 

Az állomáson nincsen senki rajtam kívül 
A peronon állok magamon kívül 
Varsó szélén áll egy lepusztult bár
Pedig Nastassja Kinskivel szép lett volna 
a nyár 
Na de várj...... 
 

Tejfog

találtam valamit, igen neked egy dolgot
tegnap még a járdán, amit valaki régen 
biztos hordott 

Gondoltam, most ki rakja el 
ha senki, majd én elviszem magammal 
keresek hozzá egy bolygót 
és tele rajzolom majd szép tavakkal 

Találtam valamit, és benn a fejemben
(ott hátul) 
motoszkál azóta, hogy kérem szépen: 
most ki rakja rendbe 
helyetted 

A dolgaimat, 
ha senki... 

Találtam valamit, magamhoz egy kulcsot
amíg aludtál, és a fejed a párnán lecsuklott
és valami hullott az égbõl 

Gondoltam, ezt ki rakja el, 
ha senki... 
 

Sötét alak 

Sötét alak vagy, lepusztult fazon
Tipikus vesztes, ritka nagy barom, 
Telihányt ágyad sivár mementó, 
Számodra itt már se pénz, se posztó. 

Még vár rád egy kocsma,
hol a sötét falak 
egy lehangolt hamis tangót 
visszhangzanak. 

Ellened minden, a vesztedbe futsz, 
akárhol jársz is, csak bajba jutsz. 
Ez lett belõled, híres nagy vagány 
egyetlen társad a nyomasztó magány. 

Mi várhat rád még, 
vár rád egy tangó, 
párod egy lotyó, sírod egy presszó. 
 

Keresd, keresd 

Ezt a TV-t már láttam, és mintha ezt a 
KV-t is ittam volna már, 
de azóta sem tudom, ez-e az a sarki bár 
Olyan ismerõs a hely 
de itt bárki bárkivel táncol, én nem 
emlékszem arra, 
hogy valamikor erre jártam, mikor egy 
kék szem meredt balra 

A függöny felé, a WC elé, feküdtek ott 
szép dögök is (kutyák, macskák) 
és az angyalok mellett, persze, persze 
ördögök is. 

Keresd. Keresd. 
Ha nem találod, keresd, 
mert kétszer kell, hogy szeresd, 
ha egyszer nem jó, kétszer kell, hogy szeresd. 
 

Körbe-körbe

A lábamhoz ülne, vagy csak dûlne
mint a régi tanár, bele a tûbe 
s a táblánál csak arra vár a csikó 
hogy lépjen és vágtasson át 
olyan vidékre, ahol beszédét nem érti 
nem érti más 

Azt mond akkor, amit akar, mondhat 
csúnyát akár 
ha a tévébe hívják, mert a világ 
rá úgysem figyel és õ rémülten áll 
az idegen szépséget még nem érzik, 
nem érzik át 
A buszon ül majd megint és csak néz 
körbe-körbe 
úgy néz az ablakba, mint a tükörbe 
hogy ment el az idõ? és most hogyan 
tovább? 
vagy inkább minek, vagy kivel és fõleg, 
fõleg hová 

Az ülés a dûlés a tû és a régi tanár 
azóta tudják, hogy jön majd egyszer a 
magány 
és elintéz mindent, csak a hajnali táj 
vár úgy majd téged, ahogy soha senki, 
senki se várt. 
 

Cracowia Express 

Krakkó felé a sínek mellett
az ülésen hátul 
végre egyidejûek lettünk magunkkal, és 
nem késtük le 
azt az érintést, amit úgy kerestünk 
és ha nem találtuk volna, 
még mindig úgy ülnénk, mint a moziban, 
észre- és részvétlenül 
És nem sejtenének semmit a sejtek 
csak kiharapott szánkon éreznék 
a friss vér émelyítõen édes 
átható illatát. 

Ha kibomlik haja, mint egy hasonlat 
a hasonlat tárgya már önnön maga 
megrémül saját szépségétõl, és 
eszeveszetten menekül 
az autó elé, pont a fénycsóvába, de
megriad a hirtelen fénytõl 
rettegve hátranéz, és rohan tovább 
egyedül 
egy tengerparti panzióba, ahol másnap 
reggel mielõtt elmegy 
nyújtózik puhán, mint a macska, 
és otthagyja nekem 

Az ánizsvodka ízét, a pályaudvari restik 
báját 
Az ott szunnyadó angyalszívet 
a sínek közötti élet fáját. 
 

Mackóbár

És elszabadultak a pasztellszínek
s a Mackóbárban jól berúgtak 
kötekedtek a medvékkel estig 
és zárórakor hazavonultak 

Mit tehettem volna veled drágám
felültettelek a villamosra 
az esõ még tegnap éjjel 
a garázs elõtt sárgára mosta 

S elszabadultak a növényevõk is 
jól megverték a ragadozókat 
és meg kellett ezt ünnepelni 
hát végigvedelték a borozókat 

Mit tehettem volna veled drágám
mikor a házatok elõtt a megállóban 
egy teljesen részeg oroszlán feküdt 
és szavakat hugyozott bele a hóba 

És elszabadultak a vonatok végül
és széttépték a menetrendet 
össze-vissza jártak utána 
élvezve nagyon a vadi új trendet 

Milyen is lehettél akkor drágám
mikor a pályaudvarra nem jött a vonatod 
hazamentem és kevertet ittam 
és kísérõnek hozzá egy konyakot. 
 

Lépd át 

Lépd át, ha büdös a bácsi 
és víz helyett a vérben fürdik 
Szedd fel az új csajodat 
és mire a tócsa összegyûlik 

Te már telefonálj, hogy esti programod 
tartalmas legyen 
a bélyeg téged meg a lányt, meglátod 
rendbe rak majd összekapcsol 

Már a suliban is épp olyan kretén voltál 
te hételemis, együgyû paraszt 
hogy számolni épphogy megtanultál 
de hajtogatod, hogy a korral haladsz 

Hét telefonálj, hogy esti progromod...
 

Bújócska

Végre nem kell nézni az idõt, mert 
magától megy tovább 
le is kapcsolja a szíjat, hiszen megint itt 
a nyár 
hajában masni és tucat virág 
Ki is fésüli, meg is mossa, közben nézi 
a TV-n a Rambót 
bepakolja a szendvicseket a szatyorba, na 
meg a magnót 
hozzá az elemet és az almát, ott rág 
benne a kukackirály 

Zsúfolt a hely, mégis eltûnik, nézi, hogy 
más ott mit csinál 
egyedül leskelõdik, egyedül játssza a 
bújócskát 
mert már rég nem keresik õt, tudják, 
hogy hová vezethet az útja 
csak egy ajtóhoz, amire már nem írtak 
nevet 

Örül is neki egy darabig, de hát
múlékony a báj 
gyorsan visszazökken a múltba, csak 
annyit mond, zabálj 
fröccsen a leves, az asztalra, mint a vér 
Nem is válaszol ezután, igaz, hogy nem 
is kérdez 
én nem látok az agyába, hogy neki pont 
mért ez 
az ember jutott, akit mindenki és 
mindenért elér 
 

Olcsó himnusz 

Néha jól jön egy kis szentimentalizmus
egy szívhez szóló bús melódia 
a presszóban egy csésze kávé mellett 
egy csöpögõs kis kétperces csoda. 

Idézd vissza tûnõ ifjúságom
Idézz hozzá bús melódiát 
énekeld a nyálas szabvány idillt 
az olcsó szépség giccses himnuszát 

Idézd vissza aput, anyut és mamit
énekelj az elsõ szerelemrõl 
mindegy ó, csak énekelj valamit, 
és kábíts el, ne tudjak semmirõl. 
 

Mi van 

Pecsétes, molyette zakó, 
alatta lyukacsos trikó, 
öreg vagy, csontruhád is 
nehezen viseled már. 
A szél a zsebedben kutat, 
mocsok és sár lepi utad, 
halovány kis fény, a remény benned, 
és épphogy pislákol még. 

Mi van, most mi van? 
Csak álldogálsz bután és nem érted,
hogy ki hordja itt a tested helyetted. 

Az angyalok lopják a napot, 
hagyd aludni a papot, 
hisz õ sem tudja, hogy 
mi várhat akkor rád, 

Mikor a rémek az ágy köré gyûlnek, 
ronda dögök hegedülnek 
torz siratót, 
majd távozol és csendben elkárhozol. 

Mi van, most mi van? 
Csak álldogálsz bután és nem érted,
hogy ki élte itt az életed helyetted 

Gondold el mennyire fura, 
hogy nem lehetsz a magad ura, 
csaták dúlnak a lelkedért, 
s te csak nézel, hogy miért. 

Mert a gonosz a lelkedre éhes, 
ha nevet, a mosolya véres, 
akár a valóság, s a bamba jóság 
csak szemlesütve áll. 

Mi van, most mi van? 
Csak álldogálsz bután és nem érted,
mi van, most mi van? 

Csak álldogálsz bután és nem érted, 
hogy ki használja a lelked helyetted. 
 

1 péntek este 

Péntek este a nagyszobában a videó 
elõtt még arra várok 
(He-hejjj!) 
A fotelben, hogy ne ülj most elém 
Ha te ruhát mosol, nekem az agyam mossák! 

Elfelejtettem, milyen is voltál 
Nem emlékszem, hogy milyen is vagyok 
Hús-vér ember, vagy csak egy véres hús 
Körbezárva egy puhány testtel 

Hol vannak a borzongások 
a kéjes lusta nyújtózkodások? 
Képernyõre meredt szemekkel 
talál majd meg minket a reggel 
 

Vonatok szerteszét 

Két napja várod, mégis szelíden 
nem arra kell, õ nem arra kell csak 
a taxid is áthajt a pirosnál 
és õ mégsem vár 
Két napja várod, mondjuk szelíden 
nem arra kell, õ nem arra kell csak 
ruhád mellett a lelked is kimosná 
és ha mégsem vár 

Beállsz a sorba a buszjegyért
ne mondják, hogy te keresed a bajt 
csak õ ne tûnjön el, mert 
akkor vonatok szerteszét robbannak 
és viszik híredet 

Régóta várod, mégis szelíden 
nem arra kell, õ nem arra kell csak 
a taxid is áthajt a pirosnál 
és õ mégsem vár 

Régóta várod, mondjuk szelíden 
nem arra kell, õ nem arra kel fel 
ahol te vagy, mert tudja, hogy ki voltál 
szerinted csak úgy látták